Helyzetjelentés a veteményeskertből

Ahhoz képest, hogy az idei év ezidáig elég száraznak tűnik, nem sok esővel ajándékozott meg eddig bennünket a természet, a vetemény elég tetszetős képet mutat.

Krumpli, spenót, retek utója (már nem finom), hagymák, répák, és elől a sóska:

Másik nézetből, háttérben a mongol jurtánk. (osztálykirándulás lesz nálunk, ebben és sátrakban fognak majd aludni a gyerekek)

Hátsó veteményben karalábé, cékla, paszternák, mángold, káposzta, brokkoli.
Oldalt paradicsomok,
hátul spárgatök, sütőtök, uborka és cukkini.

virágzik a krumpli.

Kakukkfűvel

Inhalálásból maradt egy jó nagy adag kakukkfű főzetem.

Gondoltam, még egy "bőrt lehúzok róla". Beledobtam egy jó adag gyapjút. 

Nekem úgy tűnt, hogy ez most aztán igazán zöldre fogja festeni, de sajnos a gyapjú nem úgy gondolta. Épphogy lett valami színe.

Egyszerűen sajnálok annyi növényt beletenni a vízbe, ami a festéshez szükséges lenne. Valószínű ez lehet a hiba. 

Persze az is lehet, hogy a pácolással van a baj. Ezt is pácoltam timsóval, de kell még az ecet is?

Lehet, majd összecérnázom valamivel, mert így most olyan semmilyennek tűnik.

Majd elválik.

A tökéletes párkapcsolat

Varrtam egy kis terítőt asztalközépnek:

és varrtam még egy kis terítőt asztalközépnek:

és varrás közben rájöttem, hogy én a tökéletes párkapcsolatot varrom éppen,
mert, két különböző terítő, és mégis egyek, egy láthatatlan kötelék, (jelen esetben a cérna) köti őket össze.
A fő szabásvonaluk (világnézetük, "zsinórmércéjük) teljesen azonos, de azért annyira különböznek egymástól, hogy ne legyen unalmas a dolog.


Életem első kétoldalas terítőcskéje. Nagyon tetszik ez a technika, miszerint egy varrással egyszerre varrom meg mind a két oldalt. Persze nagyobb a pontatlansági lehetőség, erre sokkal jobban kell majd figyeljek a legközelebbi megvarrásakor.

Vívódom...

Nem tudom, hogy most mi a helyes!!!
Komolyan...
Mit csináljak, hogy ne tűnjek nyomulósnak, de hát ha az egyik lányról szóltam, nem tehetem meg, hogy a másikról nem ejtek egy szót sem.

Nem tudom, hogy mi lelte Őket, de ha már úgy gondolták, hogy közszemlére teszik a műveiket, én már csak megtehetem, hogy szólok Nektek, nemigaz?

Madaras

Hasonló táskát már biztosan varrtam, mert nem tudok kibújni a bőrömből, mégis új "tervezésnek " éltem meg.

Az anyagot, már évekkel ezelőtt festettem, mostanáig várták, hogy legyen már valami értelme a létüknek.  

 Az applikált minta filcesített pulcsiból készült (Zelnice után szabadon) , amit szintén megfestettem, hogy legyenek színeim. 

Annyi anyagom maradt csak, amiből ezt a kis tárcát  még el tudtam hozzá készíteni.

Sógornőm kapta ajándékba, Katica most csak modellt állt nekem!

Blogajánló

Nem hagyott nyugodni az a baklövés, amit elkövettem!
Nem dokumentáltam Zsófi lányom munkáit. Annyit mindent kiadott már a kezéből, és az évek folyamán annyit változott a stílusa, sajnálom, hogy nem foglalkoztam vele.
Ráadásul a rokonoknak és barátoknak (kik annyira szeretik Zsófi rajzait), sem tudunk mindent megmutatni a nagy távolság miatt.
Tudom, hogy minden szentnek maga felé hajlik a keze, és hogy mindenkinek a maga gyereke a leg...., de én úgy gondoltam, hogy mégiscsak segítek Neki elindítani ezt a blogot, már csak vezetnie kellene, mint egy "munkanaplót".
Pillantsatok be Hozzá....

Egymáshoz öltözve

Együtt indulnak útra egy kedves kis ovistárshoz.

Ma 5 éve...

annak, hogy ez a legkisebbik, szép csendesen a világra jött!

(ha egy szóval szeretném jellemezni, tényleg a csendes, vagy nyugodt szavak jutnak az eszembe arról a délutánról)

Na persze azóta, ha Katicára gondolok, ez a két szó semmiképpen nem jut az eszembe. :-)

Ahhoz, hogy Zsófi egy királyi palotát készíthessen Neki szülinapjára, már jó előre gondoskodott arról, hogy Kati szükségét szenvedje ennek a palotának.
Szép sorban elkészítette a palota lakóit, illetve azokat is,akik a nyugalmukra törnének, ha nem lennének ilyen barátságosan mosolygók. (a sárkányok).

Azt persze nehéz lenne megállapítani, hogy kinek is volt nagyobb szüksége erre a csodás csapatra? Katinak-e, hogy játszhasson, vagy Zsófinak, aki csak akkor nem alkot (leginkább fest) valamit, amikor alszik...

Kecsketejes

Már egy ideje pihenget életem első kecsketejes szappana.

Szintén csak és kizárólag családi használatra készültek. Valahogy kicsit félek attól, hogy idegennek adjak belőle. Nem bízom e téren magamban.

Azt gondolom, hogy azok, akik  házi szappanokat árulnak, biztosan profibban készítik őket.

Érdekes, hogy ezeknek maradt a közepén egy ovális folt, mintha még nem lennének "készen", de már több mint egy hónapja pihennek.
Mindenesetre mostmár befogtam az elsőt.

kert

Olyan nagyon feledékeny vagyok!
Nem készítettem a szépen rendbe rakott veteményünkről fényképeket. Még szerencse, hogy Panni kattintott egy párat, csak sajnos még a gazolás előtt. Na mindegy, ez van, akkor így mutatom meg, illetve így teszem el magamnak a naplómba.

Jégcsap- ill. gömbretek: 

(A jégcsap még bébi méretű, de már így is nagyon finom)

tárkony:

majoránna:

krumpli:

Katica, krumpli, spenót, retek, hagyma (és a gaz):

spenót másik nézetből, hagymával és répával a háttérben:

két virágszál:

Az első

Most hoztam le nem olyan régen a padlásról az "5 éves" dobozt. Előkerültek a régi emlékek.... Hihetetlen, hogy egy-egy ruhadarab, mennyi mindent jelenthet.
Ez a szoknya volt életemben az első ruhadarab, amit varrtam 2002-ben, az akkor 5 éves Panninak.
Aztán a következő évben beiratkoztam egy kezdő és aztán egy haladó Burda ruhavarró tanfolyamra, mert nekem kell, hogy megmutassák.
Nagyon sok fogást, trükköt tanultam, de azóta se nagyon varrok ruhákat, mert egyszerűen nem tudom, hogy hova menjek anyagért. És persze nem beszélve a turkálókról. Fillérekért olyan helyes kislányruhákat lehet kapni...

Ez a szoknya a "2002/1 Burda Gyerekdivat"-ban található, a 649-es modell.

Leírom a kiszabandó elemek méretét, hátha valaki kedvet kapott a megvarrásához.
a) 2 db felső rész, 37 cm széles, 15 cm hosszú, ebből 3 cm a szoknya felső részére szabott alátét.
b) 2 db középső rész ferde szálirányban szabva, 50 cm széles, 12 cm hosszú,
c) 2 db alsó rész, 67 cm széles, 12 cm hosszú.

A hétvége az más!

Hétközben a család szanaszét ebédel, ezért a vacsorák azok, amikre én készülök. A főzési igényem kielégítésére szolgáló "fő étkezés" nálunk a vacsora.
De a hétvége az más!!!!!
Akkor nyugodtan készülhet vacsorára valami egyszerű, mert nyugodt vagyok az ebéd miatt.
Olyankor látom, hogy igenis megebédeltek a gyerekek és nem csak beleturkáltak a menzai finomfőzelékbe. (elnézést mindenkitől, aki szereti a menzai finomfőzeléket. Én pl. olyan finom paradicsomoskáposztát, mint amilyet a menzán adtak, azóta se ettem.)

Ezt az egyszerű vacsorának valót anyósomtól tanultam.
Biztos többen ismeritek, de hátha vannak olyanok, akiknek olyan új, mint amilyen nekem volt.

recept:
1/2 kg liszt
3 dl tej
1 dl olaj
1 ek só
5 dkg élesztő

Szokásos módon egy kelt tésztát készítünk,  1/2 órás pihentetés után 3 db kört nyújtunk belőle és 8 cikkekre vágjuk.
Megkenjük vajjal és egy fél  virslit göngyölünk bele. A tetejét megkenjük felvert tojással.
Fél órás pihentetés után előmelegített sütőben 210 fokon 15 percig sütjük.

Amibe nem jutott virsli, azt megkentem medvehagyma pesztóval és reszel sajttal. Így tekertem fel őket.
Az is nagyon ízlett mindenkinek!
Jó étvágyat!!!

Csalános

Csalánt szedtem, festőlevet főztem, fonalnak valót festettem.
Valamit biztosan nem jól csinálok, mert nem vagyok igazán velük megelégedve.
Persze az is lehet, hogy kevés a növény a gyapjú mennyiségéhez képest.

Ezt az alsót először fűzfa barkával festettem, de olyan semmilyen lett, ezért bedobtam a csalánosba. Rézgáliccal is pácoltam őket. Hát nem tudom....

Fonásra vár még egy adag mogyoróbarkával festett gyapjú, de annak is olyan kávés színe lett. Szinte eddig mindnek kávéra emlékeztető színe lett, kivéve a hagymásat. Az tényleg jól sikeredett!

Vagy lehet, hogy ezeknek ilyennek kell lennie?