Katalin napja!

Alexandriai Szent Katalin napja a mai. Mindannyian ismerünk és ünneplünk sok kedves Katalint ezen a napon. A név az utóbbi évtizedekben is őrzi népszerűségét, dacol a különféle névadási divathullámokkal Az én kedvenc barátném is Katalin, neki és az összes névnaposnak írom a következőket:

Katalin a néphagyományban:

A Katalin-nap a régi időszámításban az első téli nap volt, s mindenképpen határnap. A közismert időjóslás szerint: "Ha Katalin kopog, a karácsony locsog" – azaz ha ezen a napon beáll a fagy, akkor a karácsony esős, sáros, enyhe lesz, de ez érvényes fordítva is: ha Katalinkor az idő enyhe, akkor karácsonykor fagy lesz . Erre utal még: "Ha Katalin szépen fénylik, a karácsony vízben úszik", és ezt bizonyítja a közmondás is: "Ha Katalinkor megállott a liba a jégen, akkor karácsonykor sáros lesz".

Alexandria Szent Katalin okosságánál fogva ( erről még lesz szó) a diákok, tudósok, egyetemek, kerékkel kapcsolatos vértanúsága miatt pedig a bognárok, kerékgyártók, ugyanakkor a molnárok, fazekasok és szövőlányok védőszentje. Mivel utolsó imádságában Katalin a betegeknek ígért segítséget, a kórházak támogatójaként is megjelenik; s mert a börtönben is megmaradt kitartása és ereje,a foglyok is hozzá folyamodtak szabadulásért. Igazi széles spektrumú szent!

Okos és szép: szent Katalin

Okossága a magyar folklórra is hatott: Ő a népmesék Okos Katájának és a Katalinka, szállj el mondóka főhősének " forrása". Okos Kata, a furmányos, talpraesett és gyönyörűséges leányzó alakja ugyanis Alexandriai Szent Katalin személyéig vezethető vissza, mivel ő személyében egyszerre volt jelen a női bölcsesség, bátorság és szépség. Talán a közismert gyerekmondóka : Katalinka szállj el, szállj el! Jönnek a törökök, sós kútba vetnek, onnan is kivesznek, malom alá tesznek, onnan is kivesznek, tüzes piszkafával kemencébe tesznek, onnan is kivesznek, a katlanba tesznek... is Szent Katalinról szól. Könnyen lehet, hisz ott a kínzás, melyet a kerék alakú malomkő jelenít meg.

Házaságjósló nap is a mai, pedig Alexandriai Szent Katalin élete és vértanúsága igazán nem kecsegtet olyasmivel, ami kedvez a házasságra vágyakozóknak, sőt! Akik biztosra mentek így tettek: több ágat is vízbe tettek, és mindegyiknek legénynevet adtak. Amelyik ág kivirágzott karácsonyra, olyan nevű legény lesz a lány jövendőbelije.

Lányos házaknál ezen a napon gyümölcsfáról ágat vágtak, vízbe tették, s úgy tartották, ha karácsonyra kizöldül a " katalinág", farsangra férjhez megy a lány ( más vidékeken ez Borbála napi hagyomány).

A szokás a távoli tavaszt is sietteti , gondoljunk csak bele, nem volt villanyvilágítás meg központi fűtés, bizony sötét és hideg volt a tél. Ha katalinág karácsonyra kizöldült, akkor már nem volt messze a férjhezmenetel ideje.

A kivirágzott "Katalinágat "– szinte már jegyajándékként – karácsony ünnepén a jövendőbelijének adta a lány - tehát így kérte meg a vőlegény kezét....

A Katalin-naphoz férjjósló praktikák és hiedelmek kapcsolódtak. Az egyik szerint, ha az eladósorban lévő leány hajnalban feláll a házuk udvarán lévő dombra – akár szemétdombra is –, amelyik irányból hallja a kutyaugatást, onnan jön majd a vőlegénye. Lehet, hogy csúcsforgalom volt az falubeli dombokon ekkor?

Férjjósló szokás volt az orgonaág virágoztatása is. Vizes edénybe néhány orgonaágat állítottak, és mindegyiknek legénynevet adtak (felcímkézték talán?). Úgy tartották, amelyik ág leghamarább kivirágzik karácsonyra, olyan nevű legény lesz a leány jövendőbelije. Csantavéren, Sárosfán a legények azért böjtöltek, hogy megálmodják, ki lesz a feleségük ( éhes disznó?).

A Katalin-nap női dologtiltó nap is volt. Nem volt szabad például kenyeret sütni. Egy kis egyenlő elbírálás: Doroszlón viszont férfi dologtiltó napként tartották számon, ott nem szabadott szántani, sem befogni a kocsit. Az volt benne a logika, hogy ne forogjon a kerék, mert Katalint kerékbe törték. Leálltak a malmok is, a kendergyárak, az összes kerekesek. Ezért a malmosok is munka helyett a templomba mentek, mert védőszentjük Katalin volt.

A Katalin-bálok népszerűsége töretlen. Régen Katalin napjával be is fejeződtek az őszi bálok, lakodalmak. Közel az adventi csendes- böjtös időszak, mikor már sem lagzikat, sem táncmulatságokat nem tartottak- néhol András napja ez a határ, de hát az igen közel van a kalendáriumban.

Katalin-nap a régi pásztoremberek emlékezetes napja volt, mivel ezen a napon hajtották ki utoljára a csordát.

Ki volt Alexandriai Szent Katalin, akit ma ünnepelünk, és miért jeles ez a nap?

A középkor legtiszteltebb, legnépszerűbb női szentje,kinek alakját átszövi a legenda, amelyet az Érsekújvári-kódex, s az Érdy-kódex örökített meg. Eszerint élt Alexandriában egy gyermektelen pogány király. A bálványaitól remélt gyereket, de hiába. Egy bölcs tanácsára aztán az egy Istennek képét öntette ki aranyból és áldozott előtte. A szoborból éppen feszület lett, melyet a pogány templomba vittek, ahol a bálványok mind semmivé lettek tőle. Ugyanekkor a királyné megfogant, gyermeke a Katalin nevet kapta.
A művelt királylány hamar kitűnt csodálatos okosságával, amelynek híre messze földre elterjedt.


Katalin, a szép királylány az egyiptomi Alexandriában élt a IV. században. Műveltségével kitűnt kortársai közül. Amikor a császár Alexandriába látogatott, halálos ítélettel fenyegették meg mindazokat, akik nem áldoznak a bálványoknak. Katalin a császár elé lépett, és a keresztet vetve értésére adta, hogy keresztény. Elmondta, hogy keresztény, mert a filozófusok és a költők műveinek tanulmányozása során fölismerte, hogy ez az igaz út ( számára).

A császárnak tetszett Katalin meg az értelmes beszéde, de attól még kényszeríteni akarta, hogy mutassa be a kötelező áldozatot a bálvány-isteneknek. Katalin ezt megtagadta és lehetőséget kért a császártól, hogy tudományos vitában védje meg hitét. A császár ekkor Alexandriába hívatta birodalma leghíresebb ötven bölcselőjét. A legenda szerint a bölcselők egymás után hajoltak meg Katalin érvelése előtt. A császár dühében máglyára ítélte valamennyit. Katalin ekkor azzal biztatta a bölcseket, hogy a ha hisznek, elnyerik az örök életet.

A császár ezután fölkínálta Katalinnak a császárnői trónust, magyarán megkérte a kezét. ( Nem mellékes, hogy volt már egy felesége, de az akkori Róma erkölcsei semmivel sem voltak szilárdabbak korunkénál.) Katalin egyértelműen visszautasította a császár kecsegtető ajánlatát. Ezután a kikosarazott uralkodó erőszakhoz folyamodott: ólmos ostorokkal ostoroztatta meg a ruházatától megfosztott nőt. Börtönbe vetették, de nem tört meg -az ott töltött időt térítésre használta föl. Amikor a kíváncsi császárné eljött, hogy esetleges riválisát megnézze, Katalin olyan hatással volt rájuk, hogy a császárné kétszáz katonájával együtt keresztény lett.
Ekkor a császár teljesen " bevadult", bár eddig sem volt lojális személy. Készíttetett egy kínzó speciális kínzó szerkezetet - egy hangos, késekkel szabdaló masinát ( micsoda egy beteg fickó lehetett ez a császár)!

Katalin azonban ekkor sem rémült meg.

Amikor meg akarták ölni, angyalok mentették meg: a késes-kerekes kínzógép széthullott. De ez még nem a történet vége: a megtért császárné kérte az uralkodót, hogy mérsékelje magát. Erre a császár őt is megkínoztatta, majd a testőrtiszttel és a kétszáz kereszténnyé lett katonával egyetemben lefejeztette, s kiadta a parancsot, hogy Katalint is fejezzék le.

A legenda szerint amikor feje lehullott, testéből nem vér, hanem tej folyt. Majd angyalok jöttek, fölemelték a testét és elvitték.

Micsoda Szent Katalin kereke?

A kép forrása a wikimedia

Katalin kerekének hívják a román és a csúcsíves stílusú templomok fő homlokzatán a bejárati ajtó fölötti nagy ablakot,ha ennek küllős díszítése a kerékre emlékeztet.A név Alexandriai Szent Katalinról kapta a nevét,akit hite miatt kerékbe törtek.  

Tánczos Erzsébet írása

Forrás:

https://netfolk.blog.hu/2018/11/25/kopogos_vagy_tocsogos_oktober_25_katalin_napja?fbclid=IwAR1ez555UqfIjdhXcP4XjoPi4m1y_O6FJLeVApqXu61BlBWI9E1INnlVvhM

http://pannoniadicserete.blog.hu/2012/11/25/katalin_az_okos_no

http://www.katolikus.hu/szentek/szent231.html

GUZSAL Y AS - Népművészeti és Kézműves Folyóirat

Karácsony Molnár Erika - Tátrai Zsuzsanna: Jeles napok, ünnepi szokások, Mezőgazda Kiadó

http://jelesnapok.oszk.hu/prod/unnep/alexandriai_szent_katalin

http://szekelyhon.ro/magazin/katalin-nap-es-hagyomanyai/print

Paraffin, kontra méhviasz gyertya

A stresszes, rohanó világunkban számos nyugtató tevékenységet és technikát alkalmazunk hazatérve otthonunkba. Illatos gyertyákat gyújtunk, körbe vesszük magunkat vele egy kádban elmerülve, vagy egy jó könyv olvasása közben. Azonban nem árt tudni, hogy a legújabb kutatások szerint a gyertya igen káros égéstermékeket bocsáthat ki.

A legújabb amerikai kutatások szerint az illatos gyertyák nem csak romantikus perceket okozhatnak…

Az Amerikai Kémikusok Egyesületének éves konferenciáján nyilvánosságra hozták egy kutatás eredményeit, mely szerint a paraffin tartalmú gyertyák égéskor olyan veszélyes méreganyagokat bocsátanak ki, melyek belélegezve asztmát, ekcémát, sőt rákot is okozhatnak - írja a Daily Mail.

A paraffin káros, a méhviasz nem!

Az amerikai tudósok sokféle gyertyát teszteltek laboratóriumban, azt vizsgálva, hogy azok milyen potenciálisan káros anyagokat bocsátanak ki. Kiderült, hogy a leggyakoribb, paraffin tartalmú gyertyák toluolt és benzolt adnak ki magukból, s ezek az anyagok bizony növelik a rák vagy épp az asztma kialakulásának esélyét.

Dr. Andy Beeby, a Durham Egyetem kémikusa azt mondja, ezeket az anyagokat minél inkább el kell kerülni. „A benzol és a toluol olyan oldószerek, amelyeket az iparban ragasztók és üvegfestékek gyártásához használnak. Amikor az emberek ragasztót szippantanak, ezektől az anyagoktól kábulnak el. A benzol különösen ismert, bizonyítottan rákkeltő anyag.”

A gyertyák égetése során ólom és más különböző rákkeltő anyagok jutnak a levegőbe, melyet észrevétlenül belélegzünk. Kutatások alapján bizonyított tény, hogy az általunk használt gyertyák és füstölők nagy része kínai termék és számos káros anyagot tartalmaznak. A gyertyák kanóca égetés során ólmot bocsát ki, ez által megnő a helyiségben az ólom koncentráció, mely igen veszélyes lehet légzőszerveinkre. Ha tudnánk, hogy melyik gyertya kanóca tartalmaz ólmot, egészen biztosan nem vásárolnánk meg.

Az ólmon kívül a gyertyák számos rákkeltő anyagot bocsátanak ki, mint például acetont, benzolt, szén-diszulfidot, klorobenzolt, szén-monoxidot, kreozolt, ciklopentánt, etilbenzolt, formaldehidet, fenolt stb. Ezek a vegyületek súlyosan károsíthatják egészségünket, legfőképpen a tüdőt. Az égés során nehézfémek és mérgező koromszemcsék is jutnak a levegőbe, mely az illatosításra használt vegyi anyagokkal együtt leginkább a tüdőt és a központi idegrendszert károsíthatják.

Ráadásul a ma oly divatos mécsesek cink és ólom tartalmú tégelyekben kerülnek forgalomba, amik hevítésre nehézfémeket párologtatnak a levegőbe. Ezek pár országban már szabályozva vannak, de nálunk még nem. Ausztráliában mért adatok szerint napi 2-3 mécses elégetése már a mérhető ólomszint növekedést okozott a helységben tartózkodók vérében.


Hosszútávon az égő gyertya okozhat:


● szorongást, fóbiát,

● emlékezetkiesést,

● ingerlékenységet,

● hangulati ingadozást,

● depressziót,

● hiperaktivitást,

● magas vérnyomást,

● vesebetegséget,

● alvászavart,

● letargiát, étvágytalanságot,

● légzési nehézséget,

● tanulási, koncentrációs nehézségeket.


Ha egy idő után ezeket a problémákat észleljük, cseréljük le az eddig használt gyertyáinkat, természetes, méhviaszból készült gyertyákra.

Miután a gyertya leégett, gondoskodjunk róla, hogy friss legyen a levegő, szellőztessünk egy nagyot.

Mit kell tudni a paraffinról?


A paraffin koromfekete, a petróleum mellékterméke és mérgező anyag. 100%-os töménységű fehérítővel érik el, hogy színtelen legyen vagy fehér. (Az ipari mosodákban csupán 10%-os töménységű fehérítőt használnak.) Ezzel mérgező dioxin kerül a környezetbe tonnaszám.

Ebből az olcsó alapanyagból készül ma szinte minden gyertya. Még azok a gyertyák is, amiket méhviasz gyertyaként árulnak a piacokon és a szupermarketekben. A paraffin ára mindössze ötvened része a méhviasznak. A gyertyagyártók hamar rájöttek, hogyan lehet elegyíteni a méhviasszal a paraffint és elérték, hogy a méhviasz gyertya 90 %-ban paraffinból álljon. A sejtes kinézetét szerszámokkal, öntősablonokkal érik el.

A paraffin mérgező anyagként kerül a gyertyagyártó üzemekbe. Csak biztonsági adatlappal együtt szabad átvenni, amiben részletezve van az egészségkárosító hatása és az, hogyan kell kezelni. Csak védőöltözetben és gumikesztyűben szabad hozzáérni. A maradékot veszélyes hulladék megsemmisítőben kell ártalmatlanítani. Hogy gyertyává változtassák a paraffint, azt általában befestik (vegyi festékekkel), illatosítják (szintetikus, petrolkémiai illóolajokkal), egy öntőformába öntik, csomagolják és a gyanútlan vevőknek szállítják – már biztonsági adatlap nélkül.


Az elégő paraffin egészségkárosító hatása hosszú ideje ismert. De éppen úgy, mint a kozmetikai iparban, a hatóságok a gyertyagyártók esetén sem teszik kötelezővé a veszélyes összetevők feltüntetését a terméken. Még talán a kereskedő sem tudja, hogy a méhviasz gyertyaként árult termékének fő összetevője paraffin és mérgező.


Használd a méhviaszt!

A legritkább gyertya alapanyag a méhek által készített viasz. Ötvenszer drágább a paraffinnál és hússzor drágább a hidrogénezett növényi zsíroknál. A tiszta méhviasz tényleg „természetes”. A méhek ebben tárolják a mézet. Ezt nem szükséges kémiailag módosítani, hogy gyertyakészítésre alkalmas legyen.

Készítsük otthon, mi magunk a gyertyát. Vásároljunk méhviaszt és pamut kanócot, és könnyen elkészíthetjük a saját, egészséges gyertyánkat.

Számos előnyös tulajdonsága van a mesterségesesen előállított paraffingyertyával szemben. A legmagasabb az olvadáspontja, nem csöpög, mint a paraffingyertya, nem kell fémedényekben szállítani és használni, mint a növényi olaj gyertyákat, a belekeveredett méz és virágpor miatt természetes aromája van anélkül, hogy illatosítani kellene.

Nem utolsó sorban méhviaszoknak van egy kevésbé ismert és egyedülálló tulajdonsága. Égésekor negatív ionokat bocsát a levegőbe. Hatása azonos a kereskedelemben kapható elektromos ionizátorokéval. Elegendő egy méhviaszgyertyát elégetni a helységben és nyugtató hatású elektromos részecskékkel szórja tele a levegőt. A paraffingyertya égésekor nem keletkeznek nyugtató hatású negatív ionok.

Miközben tudjuk, hogy a méhviasz gyertya ötvenszer drágább lehetne a paraffingyertyánál és a magyar méhészek képesek lennének tonnaszám termelni ezt a csodaszert, kihasználatlanul hagyjuk ezt a lehetőséget.

Az alkalmi paraffingyertyák használata persze ritka alkalmakkor még nem káros az emberre, de az éveken át tartó, napi szintű paraffingyertya-égetés, különösen egy rosszul szellőző fürdőszobában a kád szélén, már okozhat problémákat.

Ha nem szeretnénk lemondani a gyertyaégetés varázsáról tegyünk óvintézkedéseket. Például nyissuk ki az ablakot, hogy jól szellőzzön a szoba, ez által minimalizáljuk a belélegzett füst mennyiségét.

Mindent egybevetve a rendelkezésre álló információk alapján egyértelmű ítéletet mondani nem lehet. Ugyanakkor abból különösebb baj nem származhat, ha megfogadjuk a megfelelő szellőztetést érintő szakértői tanácsokat, illetve ha tehetjük, akkor gyertyából is minél inkább természetes alapút válasszunk.

forrás: egeszsegtar.hu
fotók: saját + internet

Furcsa karácsonyi népszokások

Hihetetlen gazdag a világ karácsonyi népszokásokban. 
A kakiló figurától a pókhálós karácsonyfán át a feldíszített banánfáig.

Katalóniában az a módi, hogy az ünnepi Betlehemet egy különleges és némiképp profán alakkal dobják fel. Eleve sokkal több figura szerepel rajta, mint a mifelénk szokásos Betlehem modelleken, egyikük pedig elsőre olyannak tűnik, mint egy rossz vicc.

Ezt a figurát a helyiek caganernek nevezik, ami nagyjából annyit tesz: a kakáló. A név kötelez: a piros sapkás parasztalak letolt gatyával valóban épp a nagydolgát végzi. Szegénynek ugyanis akkora peche volt, hogy épp Jézus születésekor jött rá a szükség, amikor mindenki a kisded csodájára járt.





2005-ben a városi nagy Betlehemből megpróbálták kihagyni a caganert, de a városi tanács prüdériája akkora közfelháborodást váltott ki, hogy kénytelenek voltak visszatenni. Barcelonában amúgy a világ elképzelhető minden híres embere alakjában kapható caganer-figura: vehetünk kakáló Obamát, Ferenc pápát, Messit vagy Katalin hercegnőt is - ezekből például ide kattintva talál ízelítőt.

Az izlandi Yule manók

Izlandon a gyerekek borzasztóan örülnek neki, hogy olyan bizarr neveket viselő, bűnöző hajlamú alakokkal várhatják a karácsonyt, mint az Ablakon Bekukucskáló, a Szalámit Lopó, az Ajtón Szaglászó, Gyertyát Lenyúló vagy a Kanalat Nyaló névre hallgató manók.

A hét törpére hajazó fickókból szám szerint 13 van, és a szentestét felvezető két hétben mindennap hoznak valami ajándékot a kiskorúaknak. Az ősi hagyományként született Yule manók eredetileg azt a célt szolgálták, hogy a rossz gyerekeket ijesztgessék velük, olyanok kilátásokkal rémisztgették a kicsiket, hogy a szakállas lények karácsony napján felfalják őket az ágyikójukban.

Tió de Nadal Spanyolországból

Ismét a katalánoknál járunk, akad itt még furcsa szerzet. Például a Tio de Nadalnak nevezett fatuskó, amely ajándékokat tojik. Igen, kábé úgy, ahogy a húsvéti nyúl tojást. A szokás szerint a helyes arcocskával ellátott, festett farönköt december 8-án beviszik a lakásba, szépen betakargatják és karácsonyig „hizlalják”, hogy jó tele legyen a hasa.

Aztán addig ütik, míg ki nem tojja az ajándékokat - többnyire csak apróságokat, szárított gyümölcsöt, diót, ilyesmit. A kandallóba is lehet tenni karácsony reggelén, akkor is tojik. A veréshez aranyos dalocska is van, amelyben fenyegetik a farönköt, hogy aztán tojjon ám rendesen, mert csúnyán eltángálják. Videó >katt ide

A hollandok Zwarte Pietje

Nos, Hollandiában is van mitől tartaniuk a rossz gyerekeknek. Mert igaz ugyan, hogy a Mikulásnak megfelelő Sinterklaas ajándékot hoz a jóknak, de sajna érkezik vele egy kevésbé jóindulatú segéd is: Zwarte Piet (Fekete Péter). Ő pedig a rosszcsontokat egyszerűen elrabolja a szüleiktől és deportálja őket a legbizarrabb karácsonyi szokások hazájába: Spanyolországba.

Ez a kellemetlen alak hagyományosan feketebőrű, így aztán az utóbbi időben sokan rasszizmust kiáltanak, hiszen Fekete Péter előképéül nyilvánvalóan a gyarmatokról vagy Spanyolországból behurcolt rabszolgák szolgáltak.

Az osztrák Perchta

A Mikulás mellett tevékenykedő krampuszt hazánkban sem kell bemutatni senkinek, de Ausztriában van egy mellékalakja is: a pogány időkből itt ragadt, rémisztő külsejű Perchta.

A funkciója ugyanaz mint a virgáccsal fenyegetőző másiknak: a rossz gyerekek megregulázására szolgál. Méghozzá eléggé rémisztő kilátásokkal: nem véletlenül érdemelte ki a Hasfelmetsző becenevet, állítólag felvágja a rosszcsont gyerekek hasát.

A grönlandi Kiviak

Különleges csemegével kedveskednek maguknak karácsony napján a távoli fagyos vidék lakói. Ez pedig így készül: zsíros fókabőrbe csomagolnak jó párat az egyik arrafelé honos tengeri búvármadárból, tollastul-csőröstül. A csomagot eltemetik egy szikla alá néhány hónappal az ünnep előtt. Ha eljön az idő, nincs más teendő, mint kiásni az így elkészített madárlakomát és jó étvággyal elfogyasztani a maradványokat.

Ne haragudjatok, de erről nem találtam olyan képet, amit szívesen látnék itt a blogomon.

A portugál consoda

A portugálok is nagy bulit csapnak karácsonykor, amiből egyetlen rokon sem maradhat ki, még akkor sem, ha már meghalt. Így aztán a hagyományos consoda keretében a holt lelkeknek is terítenek az asztalnál: üresen hagynak nekik székeket és ételt tesznek eléjük. Kifizetődő szokás: a portugálok hite szerint a holt lelkek hálából szerencsét hoznak nekik a következő évben.

Japán Korohsu

Japánban semmi különösebb jelentősége sincs a karácsonynak, ettől még sokan ünneplik. Náluk is van egy Santa Claus, csak ők japánosították, és Kurohsu vagy Santa szan a neve. De nem ez vele a legnagyobb baj, hanem az, hogy míg Magyarországon, és sok helyen a Télapó / Mikulás kedves, addig Japánban ő egy szörny (például egy szeme van), aki arra figyel, hogy a gyerekek ne egyék meg a sütit idő előtt.

Különös karácsonyi szokás az is, hogy december 24-én, aki tud az randizik: Japánban extrém fontos, hogy karácsonykor ne légy egyedül, ezért karácsony előtt pár héttel már csúcsra járnak a társkereső oldalak, mert milliónyi japán nő és férfi keres „karácsonypartnert”, akivel együtt lehet 24-én.

Ukrán pókszőtte fa

Ukrajnában nagy hagyománya van annak, hogy a karácsonyfára egy (természetesen nem élő) pókot tesznek, és pókhálószerű mintákkal is díszítik a fát. A hagyomány egy régi meséből származik.

A mese egy elképesztő szegénységben élő ukrán nőről szólt, akinek csak egy csupasz fenyőfája volt. Kétségbeesetten feküdt le aludni, de mire reggel felkelt, egy pók csillogó hálót szőtt a fájára. Azóta sok ukrán fán látsz pókot, és pókfonalszerű díszítést.

Norvégia eldugott seprűi

Karácsony estéjén a norvégok nem takarítanak, sőt jól eldugják a seprűket. A hagyomány szerint ugyanis ilyenkor a boszorkányok és a gonosz szellemek ellopják a kint hagyott seprűket.

Ausztráliában 9 kenguru húzza a szánt

van olyan település, ahol a Mikulás szörfön érkezik, sokan ugyanis a tengerparton töltik a karácsonyt. Az ausztrál hagyományok szerint a Miklulás szánját 8 kenguru húzza.

Venezuela,  görkorizó karácsonya

fővárosában, Caracasban, hogy karácsony estéjén lezárják az utcákat, és az emberek görkorcsolyával mennek a templomba.

Indiában a banánfát díszitik fel

a karácsony hivatalos nemzeti ünnep, annak ellenére, hogy a teljes népesség csupán 3 százaléka keresztény. Itt december 24-én kezdenek ünnepelni, és ez eltart egészen az új év kezdetéig. A kisebb településeken fenyőfa híján banán és mangófát díszítenek fel „karácsonyfaként”.

Dániai koboldok

A hagyomány szerint Karácsonykor egy kis, gonosz koboldtól „Nissétől” tartanak. Ez a kobold mindenáron azon van, hogy elcsenje a gyermekek ajándékait. Így Nissének, a koboldnak december minden napján, egészen huszonnegyedikéig egy tál reggelit kell kikészíteni, nehogy mérges legyen és ellopja a karácsonyi meglepetéseket.

forrás:  alfahir, fntforditoiroda, alfahir, borsonline, 

Karácsony idegenben - Franciaország

Karácsony Franciaországban is csupa hagyomány, bár az évszázados francia tradíciók és a különböző kultúrák szokásai között húzódó éles határvonalak mára már elmosódni látszanak. Ahogy a világ más országaiban, úgy a gallok hazájában is családi és keresztény ünnep a Karácsony, bár vallásos fénye egyre jobban megkopni látszik. Ennek hátterében nem csupán a társadalom szekularizációja áll, hanem az államot és egyházat, a hétköznapi életet és vallást szétválasztani akaró republikánus eszmék is meghúzódnak.

Nem is a franciákról beszélnénk, ha nem lennének regionális különbségek. A karácsonyi hagyományok sokszínűségét tekintve a kelet-franciaországi Lorraine (Lotharingia) és Alsace (Elzász) vidékei a legváltozatosabbak. Karácsonyi vásáraik világhírűek: Lorraine tartományban - Nancy városában - rendezik meg a Szent Miklós karácsonyi parádét, míg a Vogézek hegyei közt rejlő Metz karácsonyi vására a második legnagyobb az országban. Ezeknek a karácsonyi „mulatságoknak” elmaradhatatlan kelléke a tűzijáték.

A díszkivilágítás meghatározza Franciaország karácsonyi képét. Párizs, a fényűző város, ilyenkor díszbe öltözik, több mint 400 ezer lámpa kelti életre az ünnepi hangulatot. Nemcsak az áruházak, az utcai fasorok is aranyszínű égősoroktól csillognak, a Champs-Elysée fényárban úszik több mint egy hónapon át.

De hogyan is ünnepelnek a franciák otthonaikban? A magyar hagyományoktól eltérően Franciaországban nem minden család büszkélkedik karácsonyfával. Ennek leginkább Elzászban - a karácsonyfa hazájában - van kultúrája. Akik bármilyen fantáziát is látnak a feldíszített fenyőfában - velünk, magyarokkal ellentétben - nem 24-én, hanem már jóval korábban felállítják azt, viszont Vízkeresztkor szigorúan le is bontják. A fákra szinte soha nem kerül ehető dísz, alias szaloncukor.

A hagyományőrző családok apraja-nagyja 24-én este közösen vacsorázik. Az ajándékokat szigorúan éjfél után lehet csak kibontani, vagyis a korán nyugovóra térők kizárólag másnap fedezhetik fel a Télapó (Père Noël) által becsempészett ajándékokat.

Betlehemes nincs, viszont a családokban gyakran készítenek kis figurákból egy betlehemi jelenetet. A leghíresebb ilyen kis betlehemes figurák a provence-i santon-ok, amik agyagból készültek és kézzel festettek. Nem csak a betlehemi jelenetet ábrázolják, hanem egy egész kis falucskát, a hagyományos foglalkozásokkal, népi alakokkal.

Franciaországban csak 25-e hivatalos ünnepnap, ekkor van az igazi ünnepi ebéd, melynek hagyományos „napirendi pontjai” az előétel, főétel, sajt, desszert, bor, majd kávé.

forrás: twenty20

Az előétel rendszerint füstölt lazac, libamájpástétom vagy kagyló. Főfogásként rendszerint szárnyast fogyasztanak; gesztenyével töltött csirke, pulyka, vagy liba kerül a terítékre. A francia palettáról nem hiányozhat a sajt, melyet végül a desszert követ. Az édesség szinte mindig egy kávés-csokoládés krémmel töltött piskótatekercs, melyet fatörzsnek álcáznak. Külsejét fatörzsszerűen mintázzák, fenyőfákkal díszítik, a havat pedig porcukor szimbolizálja. Ez a különleges karácsonyi fatörzs franciául Bûche de Noël névre hallgat. Egyes családok tartják a 13 féle desszert hagyományát, mellyel az Utolsó vacsora, a 12 apostol és Jézus emlékét idézik. Végüla minőségi bor és az ízletes kávé zárja a két napig tartó kulináris dőzsölést.

Franciaországban étellel búcsúznak a Karácsonytól is. Január 6-án a pékségekben megjelenik a Galette des Rois, azaz a királyok kalácsa, mely az evés és a játék adta mulatozás örömeit fonja össze. A keresztények ekkor a három királyok Jézusnál tett látogatását ünneplik. A játék lényege, hogy a leveles tésztájú süteménybe porcelán figurát sütnek, melynek szerencsés megtalálója papírkoronát kap (ezt a süteményhez adják) és hivatalos királlyá koronáztatik.

forrás: https://lacuisine.blog.hu/2011/12/22/karacsony_franciaorszagban

https://feszekalja.cafeblog.hu/2013/12/23/noel-a-francia-karacsony/

Karácsony idegenben - Németország

Adventi hagyományok Németországban.

Az év ünnepei közül a karácsony, illetve az azt megelőző időszak a leggazdagabb hagyományápoló szokásaiban. Németföldön e szokások sok helyi vonatkozást is mutatnak.

Klöpfelesnächten – kopácsolós éjszakák

E szokás a kereszténységet megelőző pogány néphitből ered, miszerint az őszi sötét éjszakákban keringő démonokat és szellemeket meg kell engesztelni. Advent csütörtökjein a gyerekek házról házra járnak, az ablakokon kopogtatnak, és babot, borsót, lencsét szórnak az ablakokra, a házakra. Ezek a hüvelyes termések a germán hit szerint a legfontosabb isteni étkek. Azoknál a házaknál viszont, akiket a gyerekek nem szeretnek, homokszemeket szórnak. A kopogtatáshoz egy kopogtató botot használnak: rendszerint egy üres fémdobozba babot, borsót, lencsét töltenek, és a dobozt egy botra erősítik, hogy a magasban lévő ablakok előtt is tudjanak kopácsolni.

Perchtenlaufen – maszkos járások

Az időjárás viszontagságainak kiszolgáltatott gazdálkodók hosszú időn át féltek a természet isteneitől, a sötétség gonosz szellemeitől. Úgy vélték, a démoni hatalmak ellen csak démoni maszkokba bújva tudnak fellépni. Ennek a rég feledésbe merült természetvallásnak állít emléket e szokás, mely Ausztriában és a dél-német vidékeken igen népszerű. A szőrös ördögökre emlékeztető maszkokat december 5-én és a karácsonyt követő időszakban öltik magukra a férfiak és a nők. Csörgőkkel, láncos kereplőkkel nagy zajt keltve vonulnak végig az utcákon és ijesztgetnek, lófarkakkal csapkodnak, hogy elűzzék a rosszat, és egyben sok szerencsét és jó egészséget hozzanak arra, amerre járnak. Egyes településeken szokás a “Perchten” maszkosokat vendégül látni, mert ezzel igen nagy szerencse száll a gazdára. A maszkos alakok egyik fő figurája Perchta asszony, aki azonos a Grimm meséből ismert Holle anyóval. Ő is bünteti a lustaságot, a túlzott kíváncsiságot, és jutalmazza a szorgalmat, a segítőkészséget.

Herbergssuche – szálláskeresés

Szűz Mária és Szent József szálláskeresésének emlékét ápolja ez a szokás, melyet több helyen igen találóan “Frauentragen”-nek, azaz “asszonyhordás”-nak neveznek. Éneklés és ima kíséretében többnyire gyerekek vagy fiatalok kihoznak a templomból egy Mária szobrot, esetleg képet, és egy családhoz viszik. Ott virágokkal, ágakkal és gyertyákkal díszített asztalra helyezik, majd egy éjszakán át ott őrzik, aztán másnap egy másik család fogadhatja be. Egészen december 23-ig mindig más helyen talál nyitott ajtókra a szűzanya, majd ismét visszakerül a templomban megszokott helyére.

Szálláskeresés Kapuváron.

Adventi koncertek

Az adventi és karácsonyi dalokból, zeneművekből összeállított koncertsorozatok a várakozás időszakának elmaradhatatlan részei. Helyszínül többnyire a templomok szolgálnak, de a szabadban tartott zenélések és éneklések hangulata a nagy hideg ellenére is sok hallgatót és bámészkodót vonz a nagyobb terekre.

Adventi kávézgatás

Az adventi vasárnapokon gyakran szerveznek a családokban és egyházi vagy világi szerveződésű körökben adventi délutánokat. Finom aprósütemények (Plätzchen), kávé, tea vagy puncs fogyasztása mellett hangulatos beszélgetésekkel múlatják az időt. Gyakran kulturális programokkal is színesítik a rendezvényt: versekkel, dalokkal, kisjelenetekkel kedveskednek a résztvevők egymásnak.

Weihnachtsmarkt – karácsonyi vásár

Az adventi időszak egyik nagy látványossága a karácsonyi vásár, mely már a 16. század óta csalogatja a vásárlókat. Ezt az igen hangulatos vásárt régiónként más-más névvel illetik: Weihnachtsmarkt, Christkindlmarkt, Striezelmarkt… A bódék kínálatából szinte sosem hiányoznak a kézzel faragott betlehemes figurák, a fajátékok, a karácsonyi piramidok, a diótörő figurák (Nussknacker), az ablakokba helyezhető fények (Lichterbogen/Lichterbaum), a pliszírozott ruhába öltöztetett aranyozott angyalkák (Rauschgoldengel), az aszalt szilvából készített emberkék (Zwetschgenmännle) és a mézes sütemények. A tér egészét finom illatok lengik be: sült kolbász, pirított mandula, forralt bor és puncs csábítja a vásárlókat fogyasztásra. A vásártér központi helyén hatalmas karácsonyfát vagy betlehemi jászlat állítanak fel, és itt hallgathatjuk meg az adventi koncertek egy részét is.

Jászolállítás

Németföldön nemcsak a templomokban és az otthonokban szokás az adventi és a karácsonyi időszakban betlehemi jászlat állítani, hanem a nagyobb tereken is. A ma ismert betlehemi jászolképet Assisi szent Ferencnek köszönhetjük. Az ő jászlában a szent család, a pásztorok és a három királyok mellől nem hiányozhattak az istálló állatai: a marha, a szamár, a bárány és a baromfi. Az Alpok vidékén a figurákat a mai napig kézzel faragják. Bambergben egy jászolépítő iskola is működik.

Adventi koszorú

Az adventi koszorú állítása a meghitt várakozás egyik legszebb és egyben a legfiatalabb szokása is. Egy régi pogány szokás szerint, hogy megvédjék magukat az emberek a tél gonosz démonaitól, már ősidők óta vittek zöld ágakat (fenyő, boróka, fagyöngy) a házakba. Az első adventi koszorút egy hamburgi evangélikus lelkész, Johann Heinrich Wichern készítette 1860-ban az általa alapított árvaházi gyerekek számára. A kör alakú abroncsos “csillárt” fenyőágakkal és 24 gyertyával díszítette fel. Minden nap eggyel több gyertyát gyújtottak meg a koszorún, hogy a növekvő fénnyel érzékeltessék a Megváltó születésének közelségét. Az első négygyertyás koszorú 1925-ben jelent meg egy kölni katolikus templomban, majd tíz évvel később már a családok szobáit is ékesítették az egyházak által megszentelt változatok. A gyertyákat advent vasárnaponként gyújtják meg, minden vasárnap eggyel többet. A hagyománytisztelőknél a koszorún lévő gyertyák, szalagok színe három lila és egy rózsaszín. A lila a bűnbánat színe. A rózsaszínű gyertyát advent harmadik vasárnapján, örömvasárnap gyújtják meg, emlékeztetve a hívőket arra, hogy karácsony csodája már közel van. Erre a napra a böjtöt is felfüggesztik, e nap ünnepnek számít. Egy másik igen népszerű koszorúszín a piros arannyal. A piros az életet, az arany a fényt jelképezi. A koszorú zöld színe a termés, a kör alak az örökkévalóság jelképe.

Adventi naptár

A gyerekek számára az adventi várakozás ma már elképzelhetetlen az adventi naptár nélkül. A mai formában használatos kalendárium egy müncheni édesanya találmánya. Kisfia, Gerhard Lang számára készítette az elsőt, hogy gyermeke mindennap tudhassa, hányat kell még aludnia karácsonyig. Egy kartonlapra 24 kis csomagocskát rajzolt, ezekre pedig egy-egy süteményt varrt. Ebből december elsejétől kezdve minden napra jutott a kicsinek egy sütemény a várva-várt ünnepig. Mikor a fiú megnőtt, édesanyja ötletéből vállalkozást indított. Ez az első, akkor még ablaktalan naptár 1906-ban (más források szerint 1904-ben) hagyta el nyomdát. Ez a mű két lapból állt: az egyik színes képeket, a másik versikéket tartalmazott, erre kellett aztán a kivágott képeket ragasztani. A nyitható ablakú naptár 1920-ban, míg a csokoládéval töltött csupán 1958-ban jelent meg a piacon. A boltokban árult kalendáriumok mellett nagyon népszerűek a saját készítésűek is. Különböző formájú, színű és anyagú apró kis zsákocskákba, zsebekbe, dobozokba, házikókba, borítékokba kerülnek a napi kis ajándékok: cukorkák, csokik, mogyorófélék, matricák, puzzlek …. Gyakran tartalmaznak a kis csomagok egy kis karácsonyi hangulatú olvasnivalót is: bibliai idézeteket, vers- és dalszövegeket, meséket, igaz történeteket.

Német karácsonyi menű

Tradicionálisan szenteste krumplisaláta + virsli

Másnap a karácsonyi menü szerves része a sült liba és a ponty. Köretnek leggyakrabban burgonyát, párolt zöldségeket és savanyú káposztát fogyasztanak. A legnépszerűbb desszert pedig a stollen, amely kinézetre leginkább a briósra hasonlít. Különlegességét az adja, hogy a kelt tésztába vaníliát, valamint kandírozott narancs- és citromhéjat sütnek, majd az egészet rummal ízesítik.

Forrás: http://goo.gl/dK4ESD, 

www.szeretlekmagyarorszag.hu