




Az idén két változtatást is eszközöltem a karácsonyi bejglinken. Mivel én vagyok ennek a tradicionális süteménynek a felelőse, én készítem mindenkinek a családban, ezért 10 rúd bejglit sütök. 5-5 rúd mákos és diós töltelékkel.
Korábban mindenki kapott 1-1 rúddal mindkettőből. Mindkettőt meg kellett vágnunk ahhoz, hogy hozzájussanak mind a diós, mind a mákos bejglihez.
Idén kitaláltam, hogy felesbe töltöm meg a rudakat. Az egyik felére a dió tölteléket, a másikra a mák tölteléket kentem, így elég volt 1 bejglin felvágni.
Jelentem tökéletesen bevált, mindenki nagyon örült az újításnak, mert így nem sokkal praktikusabban lehetett kezelni a bejgliket.
A másik újításom a véletlen (és a szórakozottságom) következménye. :)
Nem hideg vajat morzsoltam el a liszttel, hanem felolvasztottam a vajat, és azt kevertem a liszthez.
A többi procedúrát már pontosan csináltam, de fogalmam sem volt, hogy milyen lesz a végeredmény.
Mivel 1 éjszakát pihennie kell a hidegben a tésztának, szépen bekeményedett, és tökéletesen nyújtható lett, nem "tört", amitől eléggé féltem, hogy be fog következni.
Azt követően is mindent úgy csinált, ahogy a korábbi években, azzal a különbséggel, hogy most sokkal kevésbé repedt ki oldalt a tészta. Kirepedt most is, de sokkal kevésbé. Volt olyan rúd, ami egyáltalán nem nyílt ki. ...'hogy ez a "hibának" köszönhető-e, vagy a töltelék-tészta arányának, vagy akárminek, nem tudom.
Minden évben ezt a receptet készítem, és minden évben kireped, ami mondjuk minket tényleg egyáltalán nem érdekel, de idén szinte alig nyílt ki.
Jövőre is így fogom készíteni, olvadt vajjal, és vegyes töltelékkel. Kiváncsi vagyok, hogy milyen lesz akkor a végeredmény? Mindenesetre kontrollnak jó lesz. :)
Ma délután gondoltam egyet, elmentem a közeli bevásárlóközpontba, ahova pár nappal ezelőttig többször is beugrottam célirányosan karácsonyi ajándékot vásárolni.
Ma másként mentem. Semmi céllal, nem is sietve... csak nézegettem, ajándékot keresve valakinek.
Valakinek, aki én vagyok.
Mit vennék magamnak, ha más lennék, és nekem kellene ajándékot választani.
Legtöbbet a könyvesboltban időztem. Rengeteg könyv... sok gyönyörű borító. Némelyikről tudok ezt-azt, de a legtöbbről semmit. Se az írója, se a könyv címe nem hordoz magában semmi többlet tartalmat.
Azon gondolkodom, miközben bele-bele olvasok a könyvekbe, hogy vajon ciki vagyok-e?
Ciki vagyok-e én, aki nagyon szereti a könyveket, de az utóbbi időben inkább az interneten olvas "okosságokat", vagy hallgat előadásokat, és az aktuális könyvkínálatról vajmi keveset tud.
Több könyvet is tudnék választani magamnak, az életrajzi, a valós eseményeket, levelezéseket, naplókat szeretem.
Megtaláltam az "igazit" is. :)
Most itthon egy forró "Arany tej" , és gyönyörű karácsonyfa mellett úgy éreztem, le kell írjam ezeket a sorokat.
Nem is tudom, hogy mostanában olvassa -e valaki egyáltalán a blogomat? :)
Zsófi készített egy fotóalbumot Zsombornak. Saját maga vágta ki a lapokat, és varrta albummá. Ebbe az albumba rendszeresen kapok születés- és névnapomra, anyáknapjára, Karácsonyra fényképeket Zsombi születésétől fogva.
25. este csend van, gyönyörködöm a Karácsonyfába pontosan úgy, mint minden évben, közben rendezgetem a fényképeket.
Kézzel fogható képek, egy kézzel fogható albumba.