A karácsonyi életfa az évről-évre megújuló természet ősi, mágikus jelképe. Egészséget, bőséget, termékenységet biztosított a család számára a következendő esztendőre. Magyar nyelvterületen a karáscsonyfa fokozatos elterjedése előtti időben állítása általános volt.
Régen valamilyen zöld ág – rozmaring, nyárfa, fagyöngy vagy borókaágból kötötték, de készülhetett nyírfából, tüskéből, bürökből, kökényből is.
Karácsonykor az asztal fölé vagy a szoba sarkába a gerendára függesztették, mintha az égből nőtt volna, koronájával lefelé. Dióval és piros almával, a termékenység és az egészség jelképeivel díszítették, hogy a családtagok egészségesek legyenek.
A piros alma a családi összetartozást is szimbolizálta. Szenteste vacsorakor eredetileg ezt fogyasztották el közösen. Az apa az almát annyi szeletre vágta, ahány tagja volt a családnak.
A karácsonyi életfát, termőágat Vízkeresztkor szedték le.
----------------------------------------------------------
forrás: Tátrai Zsuzsanna-Karácsony Molnár Erika Jeles napok, ünnepi szokások