Bullet Journalom

Új hobbi, vagy csak egy újfajta rendszerezés?
Mindig is cetliztem, listáztam, írtam naplót, vezettem mindenféle füzetet.
Füzet ennek, füzet annak... napi boldogság füzet, napi feladatoknak egy másik füzet, egy külön füzet a szülői értekezleteknek, egy külön a kreatív ötleteknek. Naplóban vezetem minden év karácsonyi ajándék listáját, stb.
Vonzanak a tervezők, a határidőnaplók, a különböző női naptárak, amiket a lapozgatásuk végén sosem veszek meg, mert nem pont olyanok, mint amilyenre nekem szükségem lenne.

Nagyon tetszenek a kreatív tervező naptárak is, de sosem vágtam bele egy ilyen jellegű naptár vezetésébe, mert úgy érzem, hogy ez meghaladja az én kreatív fantáziámat, valamint túl sok kiegészítőt kell hozzá vásárolni. (A "nem akarok már semmit sem venni" érzésem az idei év végére még jobban felerősödött, erről írtam már korábban is.)

December elején olvastam egy bejegyzést egy a scrapbookos körben létező decemberi szokásról, egy nagyon speciális album készítési módszeréről, ami December Daily, vagy  December Napjai néven ismerszik.  

Nagyon megtetszett, de a fent leírt okok miatt, csak nézegettem ezekről az albumokról készült fotókat.  Ekkor jött velem szembe valamelyik oldalon a Bullet Journál, mint egy teljesen személyre szabható naplóvezetési módszer, amihez nem kell más, csak egy füzet!!!

Na ez kell nekem!!!

Csak azt nem értem, hogy nekem miért nem jutott eszembe az a kézenfekvő megoldás, - amilyet tulajdonképpen Péter is vezet már évek óta - miszerint egy üres füzetet nevezek ki tervező / határidő naplónak, amit a saját igényeimhez igazítok, és nekem tetszően dekorálok ( dekorálni nem is lenne muszáj).

Ekkor elhatároztam, hogy decemberben el is kezdem vezetni az én Bullet Journalomat, hogy jövő év januárjára már lássam, hogy pontosan nekem milyen naplóra is lesz szükségem.

A másik gondolatom, hogy ötvözöm a December Daily-t és a BuJo-t. Csinálok egy olyan decemberi naplót, amibe fényképeket, emlékeket is ragasztok majd, de nincsenek tasakok, fa betűk, díszgombok stb. A fotókat külön gyűjtögetem, kihagyom a helyüket, és majd egyszerre nyomtatok ki többet. 

Tehát nekikezdtem, és nagyon élvezem.

Vettem egy kemény borítású, de egyszerű vonalas füzetet a Tigerben. 

(Persze a kereskedelem már ezt is meglovagolta, és lehet kapni méregdrága BuJo füzeteket, de nekem teljesen jó az olcsóbb, normál füzet is. Nem zavar, hogy esetleg átüt a filc a túloldalra.)

A Bullet Journal tulajdonképpen a múlt számontartására, a jelen rendszerezésére, és a jövő tervezésére szolgál.

Én részletesen átnéztem BuJo tervezőjének az oldalát, aztán megalkottam egy olyan naplót, ami részben követi az eredeti beosztásokat, valamint a saját tervezőimet is.

A dekorációs rajzaim kezdetlegesek, sőt az írásom sem tökéletesen kalligrafikus, de megmondom Nektek őszintén, hogy ez most engem egy cseppet sem érdekel, hiszen magamnak készítem, és örömömet lelem benne! (Persze nagyon tetszenek a neten látható gyönyörűen dekorált Bullet Jorunalok)

Örülök annak, hogy mindent egy helyen vezethetek. Lenyűgözően kézenfekvő, és átlátható az egész.

A Bullet Journál alapvető ismérveiről ebben a bejegyzésben most nem térek ki, de januárban, mikor elindítom az éves naplómat, készítek majd róla egy átfogó bejegyzést.

Az én minimalizmusom

Nem folyik ki a kezeim közül a pénz, alapvetően spórolós ember vagyok, de az utóbbi időben gombamód szaporodnak az olyan üzletek, amik lehetetlenül olcsó áron kínálnak látszatra nagyon tetszetős tárgyakat, emiatt kezdtem én is beszippantódni a fogyasztói társadalom bűvkörébe.

Viszont az idénre valószínűleg tele lettem.
Elkezdtem határozottan érezni, hogy elég! Nem szeretnék több "felesleges" tárgyat a lakásban látni. Nem tudják már magukat rámerőszakolni az aktuális szezonális dekorációs tárgyak. Elmúlt a "nekem ez kell" érzése.
Elég volt.

Sőt... tovább megyek.
Kifejezetten azért nem tud belépni az életembe egy-egy újabb hobbi sem, mert úgy érzem, hogy az adott tevékenységhez túl sok eszköz, kiegészítő megvásárlására lenne szükség, pedig amúgy az ötlet tetszene. Még tavaly is rögvest fejest ugrottam volna az új tárgyak megvásárlásának tengerébe.

Ez egyenlőre elmúlt.

Az egész folyamat, a gardróbom selejtezésével kezdődött, és hogy mára tudatosan állok a ruhavásárlás terén is. Tudom, hogy melyik színek állnak jól nekem, milyen fazont kell hordanom, ami a legelőnyösebb. Ez nagy megnyugvással önt el, nem is hittem, hogy van ilyen érzés. Nem kell akármit megvenni, csak azért mert tetszik. Nem feszít a tudat, hogy olcsó, és szép, tehát kell nekem.
Ha a ruhákat nézzük, akkor az olcsóság, és a szépség mellett ott van ennél három sokkal fontosabb tényező. Színe, a fazonja, és hogy egyáltalán kell-e ez nekem. Tudatos vásárló lettem! Alapruhatár + néhány kiegészítő (szezonálisan). Ennél nem kell több!

kép forrásához katt a képre

A tárgyakkal ugyan ez a helyzet.
Annyi dekorációs tárgyat készítettem már az elmúlt években, amiket természetesen évszakváltáskor nem a szemétbe dobtam, hanem elcsomagoltam, hogy mára nincs szükség újabb dekor tárgyak gyártására, amik ellepik a lakást. (Ha nincs funkciója, akkor pusztán az, hogy "olyan szép", most kevés nekem.) A szeméthez való viszonyomról a korábbi bejegyzésemben írtam.(Természetesen, ha tudom, hogy ajándéknak megfelelő, akkor azért elkészítek ezt-azt, de magunknak már semmit, leszámítva az Adventi koszorút, mert azt szerencsére minden évben megújul.)

Az önkéntes egyszerűség (minimaliztus, tudatosan egyszerű életmód) egy világszerte elterjedőben lévő mozgalom.  

Számos különböző, önként vállalt cselekvés és stratégia gyűjtőfogalma, amellyel az egyén tudatosan szembehelyezkedik a fogyasztói társadalom tendenciájával és a konzumizmussal. Jellemzője, hogy az egyén megelégszik azzal, amire szüksége van, szemben azzal, amit meg akar szerezni magának.[3] Az önkéntes egyszerűség tudatos részvétel egy olyan világban, amely nagyobb lábon akar élni, mint amit a Föld tartalékai lehetővé tesznek számára - wikipédia » tovább

Én korábban találkoztam az érzéssel, és az érzés hozta meg számomra az ehhez tartozó ideológiát.

Egyre több előadást hallgatok a tudatos minimalizmusról, amit én nem teljesen úgy valósítok meg, mint ahogyan azt az előadók tanácsolják.
Nem járok körbe a lakásba, és dobálok ki minden "feleslegesnek" látszó tárgyat, hanem bizonyos dolgokat ugyan elpakolok, de a lényeg inkább az, hogy nem engedek be több "kacatot".

kép forrásához katt a képre

És ez olyan jó...
olyan megnyugtató...
Nem kell semmit sem megvennem csak azért, mert akciós, mert pusztán csak szép, mert más is megveszi, mert akkor vagyok valaki, ha vásárolok.
A "fekete pénteket" is bontatlan pénztárcával éltem túl. Szeretném, ha értenéd amikor azt írom, hogy valamiféle nyugalmat érzek, nincs bennem a "lemaradtam valamilyen hihetetlen lehetőségről" érzése.

És ez a minimalista szemlélet hozott meg egy újabb "hobbit", amiről hamarosan írok majd, csak kicsit jobban el szeretnék előtte merülni a témában.:)
Annyit azért elárulok róla, hogy egy olyan kreatív tevékenység, ami nem jár különböző dísztárgyak gyártásával, és ez engem most nagyon megnyugtat.

Pár perces filléres ötlet Karácsonyra

Advent első vasárnapjára egy pár perces karácsonyi ötletet hoztam Nektek.
(A címben filléres ötletnek nevezem, de valójában csak akkor filléres, ha korábban beruháztál már egy lamináló gépre.)

Bármilyen képecskéből elkészíthető. Nekem nagy kedvenceim a Viktória korabeli papírdíszek.

 Sok - sok éve őrizgetjük, nézegetjük ezt a gyűjteményt. Több, mint 20 éve vette az anyukám, néhány kép már hiányzik belőle, de mint pótolhatatlannak vélt értéket, nem használtuk fel őket rendeltetésszerűen.

Ellenben most már pár forintért, könnyűszerrel beszerezhetőek különböző dekorációs képecskék.
Ezt az ív angyalos képgyűjteményt 150 ft-ért vettem a  Tiger-ben. (Más tervem is van vele, később majd azt is mutatom. )

Többféle is kapható, nekem most erre esett a választásom.

Kivágtam a figurákat, és nemes egyszerűséggel átengedtem őket a laminálógépen.

Miután belelaminálódott a kép a fóliák közé, körbevágtam, és kapott egy akasztót.

Ajándékkísérőként, karácsonyfadíszkén használható.

Zero waste kísérlet a konyhánkban

Több cikket írtam már a szemétről és a szemét minimalizálására tett kísérleteimről.
Most is ezt a témát szeretném tovább vezetni.

Magyarországon évente két Gellérthegynyi szemet termelünk, aminek csupán 17 %-a kerül újra felhasználásra, 11 %-át elégetik, 67 %-a pedig lerakókba kerül.


Évek óta próbálom a kommunális szemetünket minimalizálni.

Három alapvető csoportba  gyűjtjük a szemetet itthon.

-A szerves hulladék megy a komposztra. Kicsi kertünk van, de a sarkában kialakítottunk egy helyet a szerves hulladék számára. Ajánlom Neked is, hogyha eddig nem volt, akkor Te is jelöld ki a kerted egyik sarkát a zöld hulladék részére.  Mégha nem is forgatod vissza az összes keletkezett komposztot a kertedbe, akkor is csökkentetted a kommunális szemetedet, és visszajuttatod a növényi részeket a megfelelő helyükre. A komposzt nem büdös, nem kell tőle félni.  Ha lakásban laksz, és szeretnéd ezt a problémát megoldani, akkor sok szeretettel ajánlom neked a "giliszta komposzt" módszert.

-Nálunk minden ház kapott szelektív hulladékgyűjtő kukákat. Az egyik a műanyag - fém, a másik a papír gyűjtésére szolgál. Mi az éghető papírokat begyújtáshoz használjuk, de marad olyan "papír", amit a szelektív gyűjtőben helyezünk el. Ilyen pl. a gyümölcsleves doboz, bár ezeket szappanöntésre is használom. Nagyon szép tömbszappanokat lehet ezekbe a dobozokba önteni.

-Az üvegeket pedig az utca végében található szelektív hulladékgyűjtő szigetre viszem

Vegyük most górcső alá a konyhát, hogyan is próbálom meg ebben a helyiségben minimalizálni a szeméttermelésünket.

• kotyogós kávéfőzőt használunk, nincsen felesleges kávékapszula. A lefőtt kávézaccot vagy textil és gyapjúfestésre használom, vagy a kerti növények alá teszem (erről bővebben is fogok majd írni), valamint a mosogató lefolyójába is szoktam önteni, mert tisztító hatással bír.
  
• Szálas teát iszunk, legyen az gyógynövény, vagy fekete / zöld tea. Néha becsúszik még egy - egy doboz filteres tea is, de igyekszem ezt minél jobban visszaszorítani.
  
• a lisztet és a cukrot kibontás után azonnal átöntöm a szokott helyére, és a teljesen jó állapotban lévő papírtasakokat elrakom, mert tökéletes csomagolóanyagok. A cukrosban édes, a lisztesben sós dolgok tárolhatók. pl. iskolába szendvicset lehet vinni kiürült lisztes zacskóban, vagy házilag gyúrt tésztát is lehet benne tárolni, a cukrosban pedig linzer, vagy egyéb édes kekszsütemény tartható. (Mi a cikibb, ilyen tasakokat használni, vagy tönkretenni a földünket. Hát szerintem ez nem kérdés...)
  
• Ha mosogatáshoz szert veszek, akkor csak utántöltőt vásárolok, amit szétvágok. Alaposan kimosogatom belőle a mosogatószert (ami persze mosogatáskor teszek meg), csak utána dobom a műanyagos szelektív gyűjtőbe. A mosogatáshoz sokkal kevesebb mosogatószer elegendő, mint amennyit mostanság szokás használni. Nem szabad azt a tényt elfelejteni, hogy a mosogató nem ételtároló, hanem tisztító hely. Ha az edényeink, tányérjaink nem ételmaradékosan kerülnek be a mosogatóba, akkor a forró víz szinte magában képes a tökéletes tisztításra. Nem azért van szükség csak egy csepp mosogatószerre, mert a reklám azt mondja, hanem mert valóban a forró víz mellett ennyi pont elég. Pl egy olyan porcelán tányért, amin egy szendvics volt csak, és azt a szendvicset a saját családtagunk ette, a saját baktériumflóránkkal, akkor nincs szükség fertőtlenítős-zsíroldós mosogatásra.
  
• Eldobható szivacs törlőkendő helyett kézzel varrt törlőkendőt használok.
  
• A piacon házitejet veszek, amihez én viszem az üveget. Ez a házitej nemhogy finomabb, egészségesebb is mint a tejporból visszavizezett bolti társai, hanem még olcsóbb is. Nem beszélve arról, hogyha ez a tej "megromlik", akkor tökéletes új élelmiszert hoz létre, túró vagy aludttej formájában (tehát nem tud megromlani, hanem csak megsavanyodik), addig a bolti tej valóban meg tud romlani (büdös lesz), tehát jobbhíjján megy a lefolyóba. (ez is pazarlás)
  
• sokszor használatos szilikon sütőlapot használok, (Lidl-ben lehetett kapni, két tepsire való adag volt a dobozban, viszonylag vékonyabb, hajtogatható. Nekem nagyon jól bevált, bármiben használhatom, mert jól alakítható, nem merev. 5 éve használom. 
  
• A konyhai papírtörlő helyett textil konyharuhákat használok
  
• Igyekszem minél jobban elkerülni az előre csomagolt termékeket. Nekem nincs szükségem a felvágottak vákumszívott tasakjaira, a túró zacskójára. Nem 10 deka karikázott kolbászt veszek az áruházban 2x-es áron, hanem a piacon a készítőtől 1 szálat. Nincs vákumcsomagolás, hanem van helyette minőség és személyes kapcsolat. Minél nagyobb tételben tudsz vásárolni, és a kamrában raktározni, annál kevesebb csomagóanyaggal van dolgod.

  

  :)

Gondolj csak bele, hogy mennyi szemetet cipelsz haza nap, mint nap csomagolóanyag formájában, amivel aztán nem tudsz mit kezdeni. Hiába dobod ki, nem tudsz tőle megszabadulni. Az életterünk nem csak a lakásunk faláig, az udvarunk kerítéséig tart. A mi életterünk ez az egész bolygó! Ki vigyázzon rá, ha nem mi!

fotók: illusztrációk a netről

Sminkelés pszichológiája

A napokban olvastam egy tavalyi magazinban megjelent érdekes cikket a sminkelésről.
Sosem gondoltam, hogy a külső megjelenésen kívül a tudatalattira is komolyan hat az arc kifestése.

Egy barátnőm évekkel ezelőtt egyszer azt mondta, hogy Ő meztelennek érzi magát, ha smink nélkül megy az utcára. Nagyon ápolt, szolid sminket visel ez a barátnőm, férfi ember meg nem mondja, hogy van az arcán festék, csak annyit érez, hogy jó ránézni, olyan ápolt és üde.
A tengerentúli, friss felmérés szerint a megkérdezett nők 44 % rosszul érzi magát smink nélkül, 16% csúnyának, 14% bizonytalannak és 14% pedig "meztelennek".

Vannak olyan nők, akik sosem sminkelik magukat, és vannak olyanok is, akik még az otthoni létüket sem tudják elképzelni smink nélkül.

A cikk emellett és legfőképpen arról szól, hogy a sminkkel tulajdonképpen egy érzést keltünk a körülöttünk lévőkben.
A tiszta, makulátlan, egyenletes arc a fiatalságot, ezáltal a termékenységet közvetíti, tehát a férfi tudatalattijára pozitívan hat. A szexuális izgalomra utaló jelek, mint a telt ajkak, a kipirosodott orca, szintén reprodukciós okokból minősülnek szépnek.

A férfiak és a nők arca pubertás korig szinte egyforma jegyekkel bír, majd a tesztoszteron hatására a férfiak arca szögletes lesz, a szemöldök, áll, orr erőteljessé válik.
Ezzel szemben a női arcot általában a kisebb orr, vastagabb száj, magasabb arccsont (járomcsont) jellemzi. A szemek is nagyobbnak tűnnek a kevésbé domináns szemöldökcsontnak köszönhetően.
A smink ezeket a nőies jegyeket hangsúlyozza, ezzel hívja fel a figyelmet az alacsony tesztoszteron szintre.

A szemhélyfesték, a szemceruza, és a szempillaspirál nagyítja a szemet,

az alapozó és a korrektor a fiatal bőr hatását kelti, a pirosító kiemeli a járomcsontot, emellett a termékeny napok élénkebb vérkeringésével járó kipirosodást, illetve a szexuális izgalommal járó kipirulást mímeli.

A vörös rúzs is szintén ezt mutatja.

Egy nagyon érdekes kísérletről is beszámol a cikk, miszerint a sminkben lefotózott nőket egészségesebbnek, magabiztosabbnak, sőt magasabb jövedelemmel rendelkezőnek ítélték a megkérdezettek, mint ugyanazokat a nőket smink nélkül. Ez azt jelenti, hogy a sminknek nagy szerepe van saját magunk pozicionálásában is.

Én magam, míg szőke voltam, a szememet mindig kihúztam szemceruzával, mert én is úgy ítéltem meg, hogy anélkül beteges a külsőm, sőt kívülről is ezt a visszajelzést kaptam.

Mióta sötétebb színű a hajam, érdekes módon nem igénylem annyira a szemem kifestését, nem esek kétségbe, ha egy hétvégés elutazásra véletlenül nem viszem magammal a szemceruzámat, de az biztos, hogy ha kihangsúlyozom a szemeimet, és még alapozót is használok, akkor sokkal magabiztosabbnak érzem magam.
A cikk is beszámol erről. "A sminkelés önbizalmat ad". :)

Egy neves sminkes úgy vélekedik, hogy egy minimális smink ( színezett hidratáló, szájfény) jó hatással van az önbizalomra, így azokra is, akikkel érintkezünk.

Én is, és a cikk írója is, az átlagos sminkről beszélünk,  nem az eltúlzott sminkekről, amikre érdemes inkább kortárs vizuális művészeti alkotásként tekinteni.

fotók a Pinterestről,

Színtipusok - 4 évszak szerint

Az alábbi írásban általánosságban, de megfelelően körülírva ismertetem a 4 évszak szerinti besorolást.
A pontos meghatározáshoz elengedhetetlen a színkendős tanácsadás, hiszen egy - egy évszaktípuson belül meglehetősen nagy a mozgástér, de fő tulajdonságaidat figyelembe véve sikerülhet valamelyik évszaktípusba besorolni magadat.

Szerencsések vagyunk, hiszen olyan vidéken élünk, ahol mind a négy évszak megtalálható. Tudjuk milyen színei vannak az üde tavasznak, a délibábos nyárnak, a lágy fényekben úszó ősznek és vakító télnek.

Az üde és világos-meleg színű tavasz, a fakó, napszítta nyár, a meleg mélyebb színű ősz, és a vakító éles színű tél.

Ezek a színek jellemzik testünk színeit is.

• Meleg, világos, telített tavasz
• Hideg, világos, telítetlen nyár
• Meleg, sötét, telítetlen ősz
• Hideg, sötét, telített tél

A hajszín a hideg típusoknál mindig ezüstös, hamvas árnyalatú, sosem aranyló csillogású.

A meleg típusoknál - különösen az ősznél nagy a változatosság, a hajszín mindig aranyló fényű.

A szemszíneknél látható, hogy igen nagy a változatosság. Szín alapján elég nehéz különbséget tenni a különböző évszaktípusok között.

A tavaszoknál nagyon ritka a sötét szemszín, 

a nyarak szeme inkább opálos, a szemfehérje inkább törtfehér. Általában több színből tevődik össze szemük színe. 

Az ősz típusok szeme élénk, meleg árnyalatú. A tél típus szeme világítóan kontrasztos. Szemfehérje hófehér.

Az arcbőr színére is érvényes a hőmérséklet érzet különbség. Ha a szem, a haj vörösesen pigmentált, akkor természetesen az arcszín is meleg tónusú. A tavasz és az ősz arcbőre ilyen. A tavasz típusok bőre világos színű, meleg, vagy semleges. Sötétebb, meleg árnyalatú arcszín az ősz típusra a jellemzőbb.

A hamvas telek és nyarak arcbőre hideg, vagy semleges.

A tél típus lehet nagyon világos bőrű, amihez nagyon sötét hajszín párosul - itt is jelentkezik a kontrsztosság, mint a szemfehérje és az írisz színe között, de lehet átlagosnál sötétebb bőr, nagyon világos hajjal. A nyarak arcszínében nincsen ekkora eltérés, inkább semleges színűek.

Az évszaktípusunk meghatározásánál mindig smink nélküli, eredeti haszínünket figyelembevéve próbáljunk vizsgálódni.

"Vattakorong" házilag!

Nem teljesen korong, de funkcióját tekintve nevezzük most nemes egyszerűséggel így.

Egy újabb ötletet hoztam azoknak, akiknek fontos, hogy a lehetőségeikhez mérten mérsékeljék a kommunális szemetüket, akiknek fontos, hogy az őket körülvevő tárgyak minél nagyobb mértékben újrahasználhatóak legyenek.

Remélem, hogy már Te sem vásárolsz bolti sminklemosót, nem szennyezed a környezetedet újabb műanyag flakonokkal, és nem mérgezed a testedet mindenféle kőolajszármazékkal, hanem az általam ajánlott receptet készíted el, és azzal töltöd fel a régóta használt flakonodat, vagy üvegedet.  Így nem mérgezed sem a testedet, sem a környezetedet.

Ha nem sminkelsz, akkor az arctisztításhoz a legjobb a kecsketejes szappan, vagy a nedves törlőkendő is, amit szintén könnyűszerrel otthon elkészíthető. Erről is írtam már korábban, itt!

A folyékony sminkeltávolító folyadék használatához elengedhetetlen valamilyen olyan hordozó felület, ami magába szívja a sminklemosó folyadékot, puha, jó a nedvesség tartó képessége, tisztítja az arcot,  mosógépben könnyen kimosható, és nem utolsó sorban minden háztartásban megtalálható egy kissé már szakadt, régebb óta használt ilyen textília.

Biztos, hogy már Ti is kitaláltátok, hogy amiről szó van, az nem más, mint a TÖRÖLKÖZŐ!

Fogsz egy kissé használt törölközőt, és felvágod 10 x 10 cm darabokra. (De lehet nagyobb is, ahogy Neked jólesik.)

Beszeged, és már készen is van.

Ha van interlockod, akkor pár másodperc az egész. (Igaz így nem olyan tetszetős, mintha szép színű textil csíkkal körbeszegnéd. Ez is ízlés kérdése, hogy milyen szegélyt teszel rá. Csak visszahajtod, vagy színes pánttal szeged körbe, vagy úgy mint én, csak interlockkal körbefutsz az anyagon.)

Használat után kézzel és egy kis szappannal kimoshatod, vagy ha ép fehér mosást indítasz be, akkor csak dobd be a mosógépbe.

Remélem többen elkészítitek majd.

Begónia virága, mint festőnövény

A múlthéten elfagyott a begóniám virágzata. Ahogy tépkedtem le a növényről az elfagyott részeket, a roncsolódott virágszírmok pirosra festették a kezemet.

Ekkor jutott az eszembe, hogy nem a komposztra dobom a virágokat, hanem behozom őket a konyhába, és készítek belőlük festőlevet.

Kb. egy óráig főztem a virágokat, gyönyörű vöröses bordó színe lett a festőlének.

Kétféleképpen festettem.

Az első adagban csak timsóval kezeltem a pamutot (gézt) és gyapjút,

majd második adagban a timsót összekevertem citromsavval, és ezzel a keverékkel pácoltam a festeni kívánt anyagokat. 

Elég jól látszik az eredmény.  

Citromsav nélkül jelentéktelen színt ad a begónia virága.

Meggyes - pudingos "tejesbögrés"

Tejes bögrés süteményt még korábban sosem sütöttem.
Joghurtosat, tejfölöset többször is, de tejesről még csak  nem is hallottam.
Múlt vasárnap viszont kipróbáltam ezt is, és megnyugtató eredmény született.
"Bögrést" akkor is lehet sütni, ha nincsen otthon se joghurt, se tejföl. (Ilyen ritkán van, de sosem lehet tudni... :) )

Recept:

2 bögre liszt
1 bögre cukor
1 bögre tej
3/4 bögre olaj
2 tojás
3/4 cs. sütőpor
fél csomag csokis puding

Szokásos módon mindent összekeverünk ( kivéve a pudingot), majd meggyet és  készre főzött pudingot csorgatunk a tepsibe kanalazott tészta tetejére.

180 fokon tűpróbával sütjük. (kb. fél óra) Ha nem ragad a tűre (késre) a tészta, akkor jó.

Nagyon finom...

Hajszíneim

Ebben a bejegyzésben újra a színekkel fogok foglalkozni, csak most egy kicsit más nézetből.

Ez egy hosszú utazás lesz, sok - sok képpel. 

44 év.

44 év, ami alatt én jónéhány hajszínt (el)viseltem.

Hát akkor kezdjük:

Viszonylag kevéske hajjal születtem... :)

Aztán olyan két éveske koromra, hullámos világos hajam lett,

amit a nap mindig csíkosra szívott.

13-14 éves koromra besötétedtem. (vagyis csak a hajam színe)

Nyolcadikos ballagó osztályfénykép:

Gimiben, kb. 16 évesen elkezdtük a barátnőmmel vörösre festeni a hajunkat. Először mahagónira, aztán én itt nem álltam meg, és kb. két hetente más színű volt a hajam, volt amikor szinte piros.

Erről az időszakról nem tudok mutatni fényképet.

Aztán valahogy visszakeveredtem a sötét szőkéhez, amit fodrásszal egyre inkább kivilágosítattam.

de érettségizni újra  vörös hajjal mentem,

viszont 19 évesen már újra szőke voltam.

Utána megint elkezdtem bevörösödni, mert a szőkére festett hajamat egy dauerolás teljesen hazavágta.

Úgyhogy rövid hajam lett, és újra vörös. ( 21 éves vagyok)

22 évesen újra világosodni kezdtem,

és 23 éves koromra, az esküvőmre megint kiszőkültem, 

és 17 éven át az is maradtam. (Többször be akartam barnulni, de valaki kedvéért nem tettem meg.)

Aztán változott az életem, és változott a hajam színe is. 

Azt tudtam, hogy többet vegyszerrel nem akarom festeni a hajamat, úgyhogy a hennához nyúltam.

Az első átfestés ilyen lett. (Megrémültem, de viseltem a csapásokat. Akkor ez volt a legkisebb bajom. )

Fokozatosan sötétítettem a hajamat különböző henna alapú hajszínezőkkel.

42 évesen szinte megközelítettem az eredeti hajszínemet, csak vöröses árnyalatban.

Sosem gondoltam arra, hogy ne fessem a hajamat, muszáj valamilyen színt adni neki,  hiszen nekem olyan "semmilyen" színű a hajam.

 Hogy ezt a feltételezést milyen emlékekre alapoztam, azt nem tudom, mert a gyermekkori képeken látszik, hogy egyáltalán nem "semmilyen színű", hanem igenis van színe.

Pár hete elhatároztam, hogy most egy darabig nem festem be a hajamat. Elég volt!

A henna lassan teljesen kezd eltűnni róla, és nagyon tetszik az a szín, amit a teremtő nekem szánt, de már tele vagyok ősz hajszálakkal.

Nagyon furcsán érzem magam...

16 éves korom óta festem valamilyen színűre a hajamat (több, mint 28 éve). Volt, hogy saját döntésből, volt, hogy valaki más kedvéért. 

28 éve nem láttam az eredeti hajszínemet, pedig amit most látok, az nagyon tetszik, de már visszahozhatatlanul elmúlt egy olyan korszakom, amit sosem láthattam, és már nem is láthatok. Az ősz hajszálak már megváltoztatják azt a bizonyos EREDETIT.

Nem tudom, hogy érzed-e, hogy mire gondolok. 

Szép volt a szőke haj, de volt egy olyan énem, egy olyan külsőm, amit saját magam nem hagytam létrejönni. Két kézzel hadakoztam ellene. (A szó szoros értelmében.) :)

Most pedig úgy érzem, hogy elárultam azt az eredeti énemet.

Tele vannak a drogériák hajfestékekkel, hatalmas a csábítás, hiszen nálunk nagyrészt mindenkinek olyan "semmilyen" színű haja van. Vagy legalábbis sokan így gondolják. (Kicsit szőkés, kicsit barnás, de alapvetően olyan semmilyen.) Erre vannak statisztikák, mint ahogyan azt is megállapították a kutatások, hogy minden hatodik nő olyan régóta festi a haját, hogy már nem is emlékszik az eredeti hajszínére. (Na én is ilyen 6. nő vagyok.) Pedig azzal, hogy megváltoztatjuk a hajunk színét totál összezavarjuk a saját színvilágunkat és színharmóniánkat.

A hajszín, a szemöldökszín, a szemszín, a bőrünk tónusa - színe, mint kapcsolatban áll egymással. 

Ha a hajba bezavarunk, borulhat az egész. Persze bizonyos intervallumon belül lehet mozogni, de nagy kilengésekkel nagyot lehet rontani az összbenyomáson. 

A hideg és meleg tónusokat nem szabad figyelmen kívül hagyni a hajszínváltoztatás tervezésekor.

Én úgy gondolom, hogy nem árt figyelembe venni az eredeti adottságainkat.