Keresés

2017. december 4., hétfő

Az én minimalizmusom

Nem folyik ki a kezeim közül a pénz, alapvetően spórolós ember vagyok, de az utóbbi időben gombamód szaporodnak az olyan üzletek, amik lehetetlenül olcsó áron kínálnak látszatra nagyon tetszetős tárgyakat, emiatt kezdtem én is beszippantódni a fogyasztói társadalom bűvkörébe.

Viszont az idénre valószínűleg tele lettem.
Elkezdtem határozottan érezni, hogy elég! Nem szeretnék több "felesleges" tárgyat a lakásban látni. Nem tudják már magukat rámerőszakolni az aktuális szezonális dekorációs tárgyak. Elmúlt a "nekem ez kell" érzése.
Elég volt.

Sőt... tovább megyek.
Kifejezetten azért nem tud belépni az életembe egy-egy újabb hobbi sem, mert úgy érzem, hogy az adott tevékenységhez túl sok eszköz, kiegészítő megvásárlására lenne szükség, pedig amúgy az ötlet tetszene. Még tavaly is rögvest fejest ugrottam volna az új tárgyak megvásárlásának tengerébe.

Ez egyenlőre elmúlt.

Az egész folyamat, a gardróbom selejtezésével kezdődött, és hogy mára tudatosan állok a ruhavásárlás terén is. Tudom, hogy melyik színek állnak jól nekem, milyen fazont kell hordanom, ami a legelőnyösebb. Ez nagy megnyugvással önt el, nem is hittem, hogy van ilyen érzés. Nem kell akármit megvenni, csak azért mert tetszik. Nem feszít a tudat, hogy olcsó, és szép, tehát kell nekem.
Ha a ruhákat nézzük, akkor az olcsóság, és a szépség mellett ott van ennél három sokkal fontosabb tényező. Színe, a fazonja, és hogy egyáltalán kell-e ez nekem. Tudatos vásárló lettem! Alapruhatár + néhány kiegészítő (szezonálisan). Ennél nem kell több!

kép forrásához katt a képre

A tárgyakkal ugyan ez a helyzet.
Annyi dekorációs tárgyat készítettem már az elmúlt években, amiket természetesen évszakváltáskor nem a szemétbe dobtam, hanem elcsomagoltam, hogy mára nincs szükség újabb dekor tárgyak gyártására, amik ellepik a lakást. (Ha nincs funkciója, akkor pusztán az, hogy "olyan szép", most kevés nekem.) A szeméthez való viszonyomról a korábbi bejegyzésemben írtam.(Természetesen, ha tudom, hogy ajándéknak megfelelő, akkor azért elkészítek ezt-azt, de magunknak már semmit, leszámítva az Adventi koszorút, mert azt szerencsére minden évben megújul.)

Az önkéntes egyszerűség (minimaliztus, tudatosan egyszerű életmód) egy világszerte elterjedőben lévő mozgalom.  

Számos különböző, önként vállalt cselekvés és stratégia gyűjtőfogalma, amellyel az egyén tudatosan szembehelyezkedik a fogyasztói társadalom tendenciájával és a konzumizmussal. Jellemzője, hogy az egyén megelégszik azzal, amire szüksége van, szemben azzal, amit meg akar szerezni magának.[3] Az önkéntes egyszerűség tudatos részvétel egy olyan világban, amely nagyobb lábon akar élni, mint amit a Föld tartalékai lehetővé tesznek számára - wikipédia » tovább

Én korábban találkoztam az érzéssel, és az érzés hozta meg számomra az ehhez tartozó ideológiát.

Egyre több előadást hallgatok a tudatos minimalizmusról, amit én nem teljesen úgy valósítok meg, mint ahogyan azt az előadók tanácsolják.
Nem járok körbe a lakásba, és dobálok ki minden "feleslegesnek" látszó tárgyat, hanem bizonyos dolgokat ugyan elpakolok, de a lényeg inkább az, hogy nem engedek be több "kacatot".

kép forrásához katt a képre


És ez olyan jó...
olyan megnyugtató...
Nem kell semmit sem megvennem csak azért, mert akciós, mert pusztán csak szép, mert más is megveszi, mert akkor vagyok valaki, ha vásárolok.
A "fekete pénteket" is bontatlan pénztárcával éltem túl. Szeretném, ha értenéd amikor azt írom, hogy valamiféle nyugalmat érzek, nincs bennem a "lemaradtam valamilyen hihetetlen lehetőségről" érzése.

És ez a minimalista szemlélet hozott meg egy újabb "hobbit", amiről hamarosan írok majd, csak kicsit jobban el szeretnék előtte merülni a témában.:)
Annyit azért elárulok róla, hogy egy olyan kreatív tevékenység, ami nem jár különböző dísztárgyak gyártásával, és ez engem most nagyon megnyugtat.



Nincsenek megjegyzések:

Instagram

Háziszappan rózsákkal #katbo #katboreka #háziszappan #handmade #handmadesoap #homemade

Szentimrey Valentovics Réka (@katboreka) által közzétett fénykép,

Őszi ötletek

Rólam




KatBo-életem otthon maradó anyaként született meg, amikor a világgal való kapcsolatomat jelentette a kézművesség. Volt családi alapom, amire sokféle tanfolyamot elvégeztem:) Érdeklődésem annyi szép új területre elvitt, hogy kiléptem a családi körből, míg aztán főállású anyából hivatásos kézműves lettem.

Fokozatosan bővült Katbo-világom, jelenleg népi játszóház-vezetői képzésre járok. E honlap mutatja, hogy milyen területeken vagyok jelen kéz-termékeimmel, illetve mik láthatóak nyitott műhelyemben

Facebook

Városi dzsungel