Asszonyok, lányok társas munkája volt a téli időszakban. Bérelt vagy meghívásra látogatott házaknál fosztottak.
Közös szórakozás alkalmát is jelentette. Néhol, még ma is eleven hagyomány.
Fosztás közben meséltek, énekeltek késő estig. Több hátig is eltartott, a végén áldomás volt, megvendégelték a fosztókat.
Sok helyen a fonó szerepét vette át, ahol a fonó sokáig működött, ott a tollfosztó hagyományai nem voltak olyan színesek.
Általában a mezei munkák végeztével kezdődött, farsang végén sokszor tollas maszkurákat öltöztettek: egy-egy asszony arcát bekenték szilvaízzel és tollat fújtak rá. Ilyenkor jöttek más maszkurák is a házhoz és kíváncsian figyelték, hogy van-e köztük férfi leselkedő. Ha rajtakaptak egyet, levetkőztették, ruha, cipő nélkül rakták ki a hidegre.
Volt, hogy az asszonyok citerást fogadtak és reggelig folytatták a mulatságot.
Forrás: Tátrai-Karácsony: Jeles napok, Ünnepi szokások
