Anyahajó elindított egy új játékot "karácsonyi legemlékezetesebb ajándékok" címmel.
Engem kért meg, hogy mint következő játékos írja én is erről. Hát nekem ilyen nem nagyon van.Lehet, ha törném rajta a fejem, beugrana valami, de, ha gyermekkori karácsonyokra gondolok, akkor elsőre a sötétben álló Karácsonyfa ugrik be, ahogy a sok csillagszóró és a jól megszokott üvegdíszek (gólya, gomba, kismadár, gömbök) fénylenek. Érdekes, hogy játékemlékem alig van, talán azért mert nem igazán játszottam semmivel. Emlékeim szerint sosem unatkoztam, de nem játszottam magam agyon, az biztos.
A következő emlék, az a mindenkori 25-e, amikor a nagypapámhoz utaztunk vidékre. Sajnos a szüleim nagyon fiatalon maradtak árvák, így csak egy nagypapámat ismerhettem , akinek az új feleségét is nagyon - nagyon szerettük. Hihetetlen finom kakaóscsigával várt minket mindig. Minden karácsonyra valami különlegeset kaptunk. Faragott fa ékszerdobozka, gyerek papírbőrönd, amivel a húgom többször is elindult, hogy világgá megy.
Talán ezek azok a tárgyak, amik a leginkább megmaradtak, mert ezek összekötődnek más nagyon szép emlékkel. Nagyon szerettem azokat a 25-éket. Az ország különböző részén élő sok unokatestvér ilyenkor biztosan találkozhatott egymással. Nagyon klassz délutánokat töltöttünk az izgalmas padláson, vagy a papa által féltett szerszámos sufniban.
Én kiváncsi lennék Kastan karácsonyi emlékeire:-)
