esett, de a térdigérő sár sem rettentett el bennünket (azt tizensok (?) nőszemélyt), hogy rokkákkal, kézi orsókkal vagy anélkül megérkezzünk Pilisszentlászlóra az újabb fonós napra.
(én nem hittem, hogy többen leszünk, mint az első alkalommal, pedig így lett, ugye Adri?)
Sok-sok köszönet Adrinak a szervezésért és Zsunak a türelméért és, hogy életfeladatának tekinti azt, hogy minden megkínlódott tudását átadja a tanulni vágyóknak.
