Igaz már három hete, de ezidáig úgy gondoltam, hogy meg sem próbálom leírni ezt a csodálatos napot.
Egyszerűen hol vagyok én attól, hogy sorokba tudnám foglalni azt a hangulatot, amit megélhettem?
Akkora "élménybombaként" dagadozott bennem, hogy igazán még beszélni sem nagyon tudtam róla.
Akkora "élménybombaként" dagadozott bennem, hogy igazán még beszélni sem nagyon tudtam róla.
A szombat esti templomkerti tűzgyújtás..., a megvilágított templom fényei és a gomolygó füst..., a zene..., a tánc,...
és másnap szintén itt a templomkertben a vásár, csak helyi kézművesek, termelők árulták a portékáikat.
Aztán figyeltem, ahogy az emberek a nap végén nem mennek haza, szinte mindenki ott maradt, ücsörögtek, beszélgettek...., csodálatos volt, és ebben elvitathatatlan szerepe van az Atyának! (aki szombat este táncolt és énekelt azokkal, akik eljöttek, és a másnapi búcsú sem ilyen lett volna, ha Ő nincs a falunak!)
Aztán figyeltem, ahogy az emberek a nap végén nem mennek haza, szinte mindenki ott maradt, ücsörögtek, beszélgettek...., csodálatos volt, és ebben elvitathatatlan szerepe van az Atyának! (aki szombat este táncolt és énekelt azokkal, akik eljöttek, és a másnapi búcsú sem ilyen lett volna, ha Ő nincs a falunak!)
A fényképek legalább annyira nem adják vissza ezt a napot, mint ahogy az én soraim sem.
Egy mondattal úgy tudnám jellemezni azt a hétvégét, hogy ....Boldogságos Nagykörű!!!
