Végre!!!
Életem első bagolypárnája!
Nem túlzok, ha azt mondom, hogy majdnem 9 hónapig dédelgettem a szívem alatt. Na jó, nem volt pocaklakó, de a lelkemben ott növekedett, alakulgatott!!!
És igazából az okát sem nagyon tudom, hogy miért dédelgettem magamban ilyen hosszú ideig? Talán nem volt meg hozzá a megfelelő pulcsi anyagom? Nem tudom... de az biztos, hogy a megszületése egyáltalán nem volt fájdalmas!
Nagyon-nagyon örülök, hogy végre itt van velünk.
Lesznek még testvérei is, de asszem, azokat majd hagyom elszállni itthonról!
Nehéz az elsőszülöttek dolga, nem vitás!
