Van énnekem egy született piacozós / vásározós húgom.
Már kisiskolásként a petőficsarnoki bolhapiacra járt a barátnőjével, a "megunt" játékaikat adták el, és természetesen újabb szerzeményekkel tértek haza. Mert a lényeg nem a pénzszerzésen volt, hanem a hangulaton. Már akkor, annyi idősen is.
Ha az élet úgy hozza, hogy nem állhat a pultnak azon a felén, akkor áll a másikon. Mivel a Balaton partján lakik, ennek a vidéknek a termelői piacait nagyon jól ismeri. Szinte mindent tud róluk...
A két kisgyereke mellett egy darabig bírta, hogy csak nézelődő, vásárló legyen, de kb. mostanáig.
A helyi piacokon, amennyire az ideje és a családja engedi, ezentúl mint árus szeretne részt venni.
Tulajdonképpen a helyieknek hozta létre ezt az oldalt is, (de a Facebookon is megtalálható.) ahol lehetőséget kíván adni arra, hogy ha valaki nem tud elmenni egy-egy vásárra, azért értesülhessen az ilyen témájú aktualitásokról, illetve megvásárolhassa az általa kínált portékákat.
És akkor ezekről a portékákról pár szót még had ejtsek.
Két fő vonal... az egyik az üvegékszerek,
ami most anyukám új nagy szerelme lett,
(a tiffany technika, és a kerámiák mellett),
a másik pedig az én dolgaim. Mivel ezen a környéken rengeteg a kisgyerek, leginkább babáknak való textilárukkal szeretne megjelenni ezeken a piacokon,
Én nagyon drukkolok Neki, mert nem könnyű feladatra vállalkozott!
