Egész heti városi - dolgozós hét után még hétvégén is csak a munka. Péntek este be az autóba, két nap alatt behozni az egész hetes lemaradásokat, aztán vasárnap későn este hazaautózni.
Nem jó ez senkinek.
Az idén nem csinálunk veteményt!
Aztán tessék...
Kiolvadt a föld és én megéreztem ennek a földnek az illatát.
És tudtam, hogy elvesztem...
Hát lett vetemény, de arra oda fogok figyelni, hogy ne hagyjam magam belehalni.
Kicsit jobban magára hagyom majd a növényeimet. Szedjék össze magukat és ne arra várjanak, hogy majd én kimentem őket a gaztengerből.
Remélem ezt a "lazább" hozzáállást sikerül betartanom.
Az előkészített vetemény:
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgyfV36F4UE56D9FgBTEU3V0OPYcQgFpj7pnhpFLl-xVozr-lJQwo5jiDVuOBJ-eG0K4Fk2yGntc1zirj8In3_rLzCmiHiX1oy8IPUuD3PwvsCZ8yxhHHdDY79B31ImdP2d8EGG0ErFzZIg/s640/kert0.jpg)
Még bármi lehet belőle.
Hogy legyenek az ágyások, hova mi kerüljön, figyelve a vetésforgóra...
Nagyon izgalmas ez a tervezési fázis, minden ilyenkor dől el!
Padon ücsörgök. Kezemben a magok, (a másikban egy pohár bor), és nézem a földet.
Aztán ahogy nézem, egyszercsak elkezdem látni a nyári veteményt, hogy az idén mi - hol fog majd nőni, és már kész is a terv.
Így tervezek én, ezért nem tudom már a tél folyamán, szépen papírra vetni a vetemény tervét. (Akkor lenne persze ennek a "kerti munkának" az ideje, de hát nekem az úgy nem megy.)
A második nap végére csak az utacskák és a botocskák jelzik, hogy itt valami történt.
A két "kép" között nagyon sok minden történt...
(Sok munka! Sok szerelmetes / fárasztó munka)
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgCrCPa6bGiOufR5HmrMeraDxXtTM23YZ-gMr91XO1Rvq8v3TI6B4D6iNnltzmF7WZDvEmICtf1KoccFh4duIZiETsikmY1vpmvqQR5sZ_7UmTKgntUGk_Ko1E8v4n5qOyClpiFNZ2rzOPe/s640/kert1.jpg)
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgLRc7GoVkDZaeB8SKGuPnh7phLyGW_ZuGjzgDmS0GW95Gn0IUmLyLFGFrOBk6zIgwxPjykKymZwmMI86meP18QE1biU-F29U56L6pj-gD2_eKYmgUi8icz63Ppzh-5QEj4ebBHdCt7-uVE/s640/kert03.jpg)
És még a traktorunkat is vezettem.
Nem is akármilyen feladatot kaptam a végére. Miután előredöcögtem a kert végéből, 90 fokban hátrafelé tolassak be vele egy nagyon szűk helyre. (merthogy ott lakik ez a traktor).
Az esélytelen nyugalmával álltam a feladathoz.
Felelősség nincs rajtam, nem én találtam ki ezt az őrültséget, de sikerült. Nem mentem neki semminek! : )