Zsókát, a közösségi ház vezetőjét, gyerekkorom óta ismerem a szüleim révén, azután évekig nem találkoztunk. Az elmúlt években több szálon is kapcsolatba kerültem a családjával (ami nagyon érdekes, mert egymástól szinte teljesen független szálak) de mi hosszú évek után most találkoztunk először.
Szóval plusz érzelmi többlettel indult a nap. :)
Én a horgolós műhelyt vezettem.
Volt bennem egy kicsi drukk, hisz én nem vagyok igazán "fonalas" kézműves. A nagy kötősök mellett én csak hobby kézimunkázósnak éreztem magam, de a nap végén, mikor lerogytam azt éreztem, hogy sikerült azt adnom a hozzám ülőknek, aminek én is örültem volna, ha az én kezemben van először (vagy hosszú évek után először) a horgolótű.
Enni, és a mosdóba kimenni nem volt időm, de ezt estig észre sem vettem. A víz, amit vittem, viszont mind elfogyott, de arra sem emlékszem, hogy mikor.
Nagyon köszönöm mindenkinek az érdeklődését és , hogy türelmesen vártak rám, mert volt, hogy egyszerre 7-en, 8-an is horgoltunk, mindenki különböző ütemben, különböző gyakorlattal. : )
(Készült néhány telefonos fotó.)
Ezt az álomfogót lehetett nálam elkészíteni.
Anyu és a kisebbek. (Panni fotóz)
Zsófi a "a világhírt jelentő deszkákon", mint Gizi néni!
Örülök mindenkinek akit ezen a napon megismerhettem. Én több lettem általuk!
Köszönöm!
