Tegnap Katica kókadozott az iskolaudvaron.
Egy tanárnő felküldte az irodába, hogy mérjék meg a lázát, mert olyan rosszul néz ki, lángolt az arca.
Katicának 38,7 fokos láza van - ezzel hívtak az iskola titkárságáról.
Állítólag Kati alkudozott, hogy ne szóljanak nekem, mert zongorára és edzésre akart menni. Másnap, vagyis ma rocki versenye volt, tehát az utolsó edzés a verseny előtt nagyon fontos!
De nem volt olyan állapotban, hogy bárhova is mehessen, sőt úgy gondoltuk, hogy a verseny is ugrik, mert aki ilyen lázas, az másnapra sem lesz jobban. Ráadásul nagyon fájt a torka is.
Márpedig Ő menni fog, mert Ő holnapra meggyógyul. Nagyon elszánt volt.
És meggyógyult, és ment...
és aranyérmes lett a csapatuk.
Megható, mert nagyon büszke vagyok Katicára, hogy ennyire komolyan veszi azt amit csinál.
Tanulságos, hogy meg lehet egyik percről a másikra gyógyulni,
és bizonyíték arra, hogy mire képes az elme. Az akarat képes meggyógyítani a beteg testet.
Erről a történetről Kerri Strug jutott az eszembe, azzal a különbséggel, hogy Ő nagyobbat teljesített vasakarat és önszuggeszió terén.
Ha hasznosnak találtad a bejegyzésemet, kérlek oszd meg a facebookon az ismerőseiddel.
