Mindig szerettem nézni (sajnos csak felvételekről), ahogy a vetélő siklik a szádnyílásban.
Fonni megtanultam, rokkám is van, nem is egy. :) (kettő)
De a szövés ezidáig csak vágyaim tárgya volt. Szövőkeretem van, és szőttem is már rajta. (nem is egyet, kettőt + egy kicsit :) ), de az valahogy nem hozott igazán lázba.
Aztán elkezdtem látni, ahogy a fonalas ismerőseim Judit műhelyében gyönyörűségeket készítenek, és hirtelen elérhetővé vált egy álom.
Aránylag közel is van hozzám Judit műhelye, ami számomra minden szempontól ideális feltétlekkel működik.
Ekkor döntöttem!
Kellemeset a hasznossal!
Anyu az idén kerek szülinapos lesz, meglepem egy magam szőtte sállal.
Judit műhelye csodálatos, az egészet átlengi egyfajta tiszta elegancia.
Gyönyörű fonalak, egyszerűen alig bírtam dönteni.
Igyekeztem anyu színes és vidám egyéniségéhez igazodó színeket választani.
 |
| Itt leraktam a vetélőt, hogy fotózni tudjak, ezért kicsit érthetetlen lehet a kép. :) |
Semmit nem terveztem meg előre a mintán, random jöttek a különböző színű sávok egymás után. Ez olyan igazi "érzés szövés" volt ez.
7 órát ültem ennél a szövőszéknél,
és ezt a sálat készítettem el anyunak, aki majd csak júliusban fogja megkapni, de mivel Ő nem internetezik, nyugodtan megmutathatom itt.
(Ha bárhol összefuttok anyuval, Ti se szóljatok Neki az ajándékáról. : ) )
Nem állítom magamról, hogy megtanultam szőni, nem tudok szövőszéket felvetni, de a szövés hangulatát teljes mértékben megéreztem. Megéreztem, átéltem azt az ősi tudást, ami belénk van genetikailag kódolva.
Biztos, hogy nem most jártam Juditnál utoljára. :)
fotók: Lukács Judit és én
Ha hasznosnak találtad a bejegyzésemet, kérlek oszd meg a facebookon az ismerőseiddel.
