Fotó: Hagyományok Háza |
Az oktató Bárány Mara volt, akivel egy élmény minden együtt töltött perc, a kedves személyisége és a kifogyhatatlan történetei miatt. Mi volt, hogy volt a 70-es évektől, amikortól a "Nomád Nemzedék" útjára indult.
Hagyományos értelemben vett vizsga nem volt a tanfolyam végén, csak egy 10 oldalas dolgozatot kellett beadni, illetve az összes munkák véleményezve lett Mara által.
Egy kis összefoglaló a gyékényről:
A
gyékény szavunk honfoglalás előtti, ótörök eredetű jövevényszó. Elődeink
magát a növényt és a belőle készült szövedéket is a gyékény szóval
jelölték. A 15-16. Századi írott és ábrázolt források is tanúsítják, hogy a
középkori Magyarországon elterjedt a földre terített vagy ágyon elhelyezett
gyékényen való alvás.
1.
Gyékény ismertetése
A gyékényt „hajós népnek” is nevezik, mert a vízparti növények (sás,
káka, nád, gyékény) közül a gyékény szereti a legmélyebb vizet. A gyékény a
folyóvizeket nem kedveli, ellenben állóvizekben, korhadó-tőzeges mocsárban
egyaránt jól érzi magát. Látványos
ismertető jele a barna, tömött, barna buzogánya, amiből kirepülő pihéivel
szaporodik. A magról szaporodás mellett tarackoló, vagyis gyökérről is
szaporodik.
2.
Gyékény részeinek hasznosítása:
Buzogány – tűz csiholására,
levele – használati tárgyak készítésére,
gyökere – lisztet őröltek belőle.
3.
Gyékény típusai:
Kan gyékény:Buzogányos, közepe kemény bot.
Szűz gyékény: Nincsen buzogánya, ezt a fajtát használjuk a tárgyak készítésére.
4.
Gyékény fajtái:
Mogyoró- vagy selyemgyékény: Szára kerek, levelei vékonyak, hosszúak. Finom munkákhoz használják,
pl. Szatyrok, kalapok. A mogyoróval együtt érik, amikor a farka barnul, akkor
megérett a vágásra. Víz alatt vágják a tövénél, a gyökér felett. A víz alatti
része használható.
Szövésre csak a keskenylevelű gyékény alkalmas.
Kádárgyékény (vajas gyékény). Széles, puha levele van, az egész növény végig használható. Székeket,
dikókat fonnak be vele. A hordók dongái közé is ezt húzzák be, ezzel
akadályozzák meg a szivárgást.
5.
Betakarítás:
Augusztusban kezdődik a gyékény szedésének az ideje. Férfiak szedik.
Eszközei: éles kés, nyeles kaszur, tornacipő.
Minél mélyebben vágják, annál több a hasznos rész.
Vágás után a parton szétterítik, és forgatják a napon, ettől szét
aranysárgára szárad. Ha árnyékban szárad, akkor megtartja zöld színét. Kévébe
kötve, száraz helyen tárolják. Tűző nap, vagy az eső tönkreteszi a növényt.
6.
Gyékény részei kívülről befelé
haladva:
Külső levél – rossz haj
A következő levél a tömő, a
szakajtó kötéséhez, a csavart részhez használják.
Ezt követi a bélföl, a varrószál.
A legbelső szál a szíve, lelke.
A levél széléről leeső szál a gyékényselyem,
ian fonal. A szövött tárgyak
felvetőjét készítik belőle.
Levél részei: farok, derék, tő.
A gyékény felbontását hámizásnak,
tuskolásnak nevezik.
7.
Áztatás
Felhasználás előtt a növényt be kell áztatni. A szíve nedvesedik át a
leghosszabb idő alatt, de figyelni kell, mert ha túl sokáig ázik, akkor
bebarnul. Ha eleve nyirkos helyen tartják a gyékényt, akkor lehet, hogy nincs
is szükség áztatásra.
8.
Színezés:
Nem volt jellemző. Székeknél, papucsoknál megjelenhetett egy-egy minta.
A német nemzetiségűek anilin festékkel színezték a gyékényt.
9.
Legismertebb feldolgozóhelyek:
Szabolcs megye – Bodrogköz, Tiszahát
Szolnok megye – Kisújszállás, Karcag
Vas megye – Bősárkány
Csongrád – Tápé
Székelyföld – Mezőfele, Tacs
1. Technikák:
Hímeléssel – falvédő, alátét, kisebb kosár, szatyor, papucs, kalap
Spiráltechnika – szakajtó, hombár, párszárító, őrcsizmá
Sodrással – szék befonása, szatyor füle
Négyzetrácsos technika – alátét, szatyor alja
Szövés – szatyor, ágymögévaló, szekérponyva, takanáltartó
Játékok is készülnek gyékényből.
Mintázás:
-Lyukatok és cifrák.
- azsúr vagy cifra – egyszerű
- kettős cifra
- krucsás
- muszkalyukat kettes vagy hármas
-Díszítősorok, zsinórok.
- Hímelés
o
Hullámosan
o
Zabszemesen
o
Kettőzve
o
Eltolva, macskanyomon
o
Fenyőágas, vagy selyemcsík
o
Lánclyukat
A gyékényt hosszába késsel, körömmel hasítják, keresztbe pedig vágják.
A gyékény fonása viszonylag egyszerűbb művelet, ahol a növény megterem,
akadt néhány gyékényfonó specialista, aki az önellátáson felül értékesítésre is
dolgozott.
Az ármentesítés előtt főleg a Tisza, a Maros, a Kőrösök, a Berettyó
mellékén és a Hanság szélén elterülő falvak szegényparasztságának nyújtott
gyékényfeldolgozás kereseti forrást.
Gyékényfonással általában férfiak foglalkoztak.
Szerszámaik: fanyelű fastű és egy éles bicska.
A
tanfolyami foglalkozás alatt elkészült tárgyak.
Sávolyos alátét |
Hímeléssel készült tárgyak:
Párszárító |
Szakajtó |
Kanáltartó |