Nóra, "MATSU sashiko" azt írja, hogy ez a technika maga a lelassulás, a befelé figyelés.
Hát mit hoz az élet, kb két héttel a születésnapom után kényszer lassulásra lettünk állítva.
Megmondom őszintén pár nap alatt keresztülmentem mindenféle érzelmi állapoton, ami nem igazán kedvezett az alkotásnak.
Volt, hogy az ágyon fekve csak néztem a plafont, igyekeztem a szükséges házimunkákat ellátni és a pánikhangulatot a lehető legkevésbé megélni. Viszont azt is tudom már, hogy a félelmeket keresztül kell magunkon engedni, mert csak úgy tud távozni. A görcsös elfojtásnak megrekedés a vége, az hosszútávon bajt hoz. Úgyhogy volt egy-két nap, amikor nagyon nem voltam jól. Lefoglalta minden idegszálamat az információáradat. Még keresni sem kellett, csak hagyni kellett, hogy jöjjön.
Aztán ez szerencsére változott.
Azóta sorban jönnek a különböző stációk. Pánik félelem mostmár nincsen. Túl vagyok egy "megmentem a világot", egy "Ti is elkezdtetek gondolkozni azon, hogy valami itt nem stimmel" állapoton, amik már sokkal aktívabb időszakok, úgyhogy ekkor már az alkotás is megcsúszott az életembe.
Készítettem én is több maszkot, a szüleimnek, magamnak, Panninak, - aki varrt azóta egy csomót az ismerőseinek is. Bevallom, én nem hordom a maszkot. Eszméletlenül idegesít. Kesztyű viszont van rajtam, ami figyelmeztet, hogy ne nyúljak az arcomhoz, de a maszk úgy birizgál, hogy állandóan odanyúlkáltam, és közben fulladoztam, és totál ideges lettem tőle. Úgyhogy úgy döntöttem, hogy nekem erre nincsen szükségem.
De térjünk vissza a sashikohoz. Ehhez is megérett az idő.
Meghímeztem két mintát, az egyiket "el is rontottam", vagyis nem úgy jött ki a minta, ahogyan én azt szerettem volna, de végülis így is nagyon tetszik.
A két kis hímzést felvarrtam két ősrégi "Simon Úr" féle saját festésű anyagra, amiből két kis zsákocska született.
Az elmúlt napokban horgolgatok, de nagy munkába még nem vágtam a fejszémet. Most (is) olyan tevékenységekre van inkább szükségem, amik gyors eredményeket hoznak.
