Újra megfestettem a pávát, de újra bebizonyosodott, hogy "mindig az első a legjobb". Ezt egy csomó fotónál észrevettem már.
Miért ilyen fontos nekem ez a páva?
Mert év elején Mária Magdolna oldala idei évre húzott kártyái között szerepelt a Páva lapja, és az egész útmutatásból ez égett belém a legintenzívebben. Talán mert (még mindig) dolgom van vele.
Mit üzen a páva lapja? Idemásolom Magdus sorait:
A páva azt üzeni nekünk: álljunk ki végre, és mutassuk meg magunkat! Nem baj, ha félünk a visszautasítástól, a kritikától, akkor is tegyük meg! Egy olyan élet, amely elbújva, visszahúzódva lézeng a létben, nem élet. Szerepeket veszünk fel, amelyeket nem ránk szabott a Teremtés, olyanná akarunk válni, mint bizonyos példaképeink, vagy a morális társadalmi elvárásoknak akarunk megfelelni, de eközben gyakran elfeledkezünk ÖNMAGUNKRÓL, fizikai, lelki, pszichés képességeinkről. Persze, hogy gyönyörű tud lenni egy 45 kilós balett táncos, ahogy szinte a talajt sem érintve lebeg a színpadon, gyönyörű mozdulatokkal – de bármennyire is erre vágyunk, sosem érjük el, hiszen nem csak kilóban, de korban is elmúltunk már 45, amúgy sose voltunk balettos alkat, és ha jól belegondolunk azt az iszonyatos, vérrel-szenvedéssel teli munkát is irigyeljük-e tőle, ami azzal jár, hogy színpadon libeghessen szép fehér tütüben? Szóval idén meg kell mutatnunk a világnak kik és mik is vagyunk mi valójában. Nem kell rögtön nekiugrani, lehet szépen lassan is, lépésről lépésre. De tegyük meg. Bontakoztassuk ki a kreativitásunkat, vegyük elő a rajzlapokat, vásároljunk fillérekért pár ecsetet, festéket, gyurmát, vegyünk egy vonalas füzetet, kezdjünk el novellákat írni, fonalat, tűt, hímezni, bakancsot, hátizsákot, és irány a hegyek, biciklit, és hajrá, fussunk elsőként legalább a sarokig, bármiakármi, ami bennünk van, de hol ezért, hol azért eddig nem kezdtünk neki. A félelmeink miatt ne maradjunk ki az élet izgalmas és változatos történéseiből. Muszáj valamilyen módon aktív szereplője lenni az életnek, különben az utolsó órában rettenetesen meg fogod bánni, hogy nem tetted… Felejtsük el a bűntudatot, és mutassuk meg szabadon kik is vagyunk valójában! Ahogy a páva egyszerre megrázza magát, és széttárja gyönyörű faroktollait, tegyünk mi is így! Igen, lesz, akinek nem tetszik majd. Mert mindig van kritikus, mindig van, aki irigy arra, aki meg meri tenni, amit ő még nem. Ezeket a kritikákat engedjük el a fülünk mellett, egyszerűen értsük meg, hogy mi van a hátterében. Kritikát csak az mondhat, aki már letett valamit az élet asztalára… Kritikát csak attól fogadj el, aki számodra hiteles. Bár… aki ilyen ember, az nem kritizál, hanem biztat…
Öltözz színesebben idén, táncolj, énekelj, és nyilvánítsd ki az érzelmeidet. Nem beszélve arról az egyáltalán nem elhanyagolható fegyvertényről, hogy a vidám, mosolygós, önmagát felvállaló (de nem harsány!) ember elképesztő vonzerővel bír!
