A nagy kánikulában nekem semmi indíttatásom kenyeret sütni.
Mivel nincs kinti kemencém, a sütő az amúgy is nagyon meleg tetőtéri konyhát csak még jobban felfűti.
Ilyenkor a közelben lévő "vadkovászos" pékségben veszek néhány zsömlét, amivel mi Katicával nagyon jól elvagyunk, szinte alig eszünk pékárut.
De amikor hűl az idő, és ezzel együtt a konyha is, megjön a kedvem a kenyérsütéshez, mert azért mégiscsak ez az igazi. 
Nagyon időszerű volt már, úgyhogy a hetet egy finoman illatozó kenyérrel kezdtem.
7 órakor már kisülve mosolygott a konyhapulton.
Csodásan illatozó hetet kívánok Nektek! 
