Tegnap volt az utolsó körei piacos rendezvényünk.
Kivételesen Pestről indultam korán reggel.
Cipekedés közben az utolsó lépcsőfokról lelépve, a saját otthagyott klumpámra léptem, és kiment a lábam magam alól. A lábfejem oldalsó élére "estem".
A napot egy szorosabb csizmában végigsántikáltam, és a nap végére meglehetősen át is fáztam, de sokan találtatok a pultomon karácsonyi ajándéknak valót, ami mindig nagyon jó érzés. Egy készítőnek ez az igazi elismerés.
Egy közös kép az "Igazi Mikulással" gyerekkori álom. (Fel kellett ahhoz nőnöm, hogy gyerek merjek lenni.)
