Rolvisa írt egy nagyon kedves hozzászólást a tegnapi bejegyzésemhez.
Szeretném külön postban is megmutatni, mert igazán érdemes rá!
"Öröm látni ezt a szorgos kis társaságot.látszik örömmel csinálják,. Sikeres legyen.Remélem az aratásról is beszámolsz.Én már olyan öreg vagyok, hogy a kézi aratáskor a kéve alá készítettem amivel össze kötik.Na annak a nevét meg elfelejtettem.Egy kis bottal kellet összecsavarni a szalma szárakat.
Apukám kézi kaszával aratott. Anyukám szedte a "markot".
Keresztekbe raktuk. A felső kéve a "pap" volt.
majd behordták az udvarra, nagy kazalba, jött a cséplőgép, házról házra és zsákokba került a búza.Az az illat, a törek, a szalma, a búza. Soha nem felejtem el.
Vittük lovas szekérrel a malomba, és hoztuk haza a korpát a a "nullás "lisztet.
Kemencébe sütötte Édesanyám a kenyeret.
Nekem is van kemencém, de kenyér csak egyszer sült, pizzát kell sütni az ifjúságnak.
Ti biztosan már géppel takarítjátok be.
Nagyon várom a képeket.
Tudom Péter-Pálkor szakad fel a búza töve, utána lehet aratni.
Sok szerencsét hozzá, és főleg jó időjárást.
Ha pipacs virágzik a búzamezőn, meg búzavirág, feltétlenül fotózz!!!
Egy idős néni."
