Hát nálunk ez nem így van! : /
Gyermekkorunk emlékei...
Februártól ilyen műanyag nyuszik között éltünk, illetve a konyhaasztalon sorakoztak a szétszedhető tojások, amiket az anyu szépre kipingált.
Szerették az emberek sokáig, az apu gyártotta is őket szépen, aztán már nem szerették az emberek, de ez csak akkor derült ki, mikor már le volt gyártva az azévi szokásos adag.
És mi ezeket hosszú évek óta őrizgetjük, hátha egyszer még jók lesznek valamire.
Hogy ez az idő el jön-e egyáltalán valaha, azt nem tudom, de én most kicsit újragondoltam őket. Mivel akril festékkel festhetőek, van némi esély az újjászületésükre.
A konzervdobozokról majd holnap mesélek. :)
