PRivát PRovence
Hosszú hétvégém Provence-ban.
Micsoda? Hol?
Na jó, nem utaztam olyan messzire, de én megtaláltam a PRivát PRovence-omat.
A történet tavaly nyáron kezdődött, mikor kétségbe esetten álltunk a "disznóól előtt".
Most nem én minősítem ezt a házat annak, hanem valójában lakott ebben a házban már mindenféle állat.
A tulajdonosa, miután évek óta nézi a ház agóniáját, nem is látott benne semmi fantáziát, tulajdonképpen el kéne tüntetni a föld színéről. - ez volt a legkivitelezhetőbbnek látszó gondolata.
Én azt tanácsoltam, hogy legalább takarítsuk ki, aztán hátha lesz valami jobb ötlete.
2x3 óra alatt kitakarítottunk, a szemetet szétszortíroztuk,
viszonylag rend lett a házban, ami már lehetőséget teremtett arra, hogy kicsit más szemmel lehessen nézni az épületre, amiben a korábbi tulaj kiköltözése óta nem lakott senki, csak átmenetileg néhány haszonállat.
És ekkor jött el a nézegetés, tervezgetés időszaka.
Egyszercsak megjött az ötlet, hogy kisebb belső átalakításokkal, illetve a leomlott részek újraépítésével, valamint az összerogyni akaró tetőszerkezet újrarakásával egészen hangulatos, életre alkalmas házat lehet kialakítani ebből az addig méltatlan körülmények között pusztulásra ítélt házból.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh_Y78UBq3F47zRcYn-WfJC9EIRjM4iMD4j1ZVEejFCkxnO1yy6iHxeX6lPqBuzc5v3LFgLgJrbDUHm5JhGseH4L3Z7VDeW_h_0an64zOjFhbweSU_tcceEOfXx6xn1rUd5oaIlTNmKtgEY/s640/juni02.jpg)
Nem szokványos építkezés, nehéz megfelelő brigádot találni, lassan halad a munka – 9 hónap elteltével most ez a helyzet.
Mivel az alapok adottak, igencsak meg van kötve az ember keze, de az intelligencia, illetve a kreativitás pont erre való. (Rugalmasan alkalmazkodni a környezethez, az adottságokhoz, a változásokhoz.)
A házigazda úgy gondolta, hogy Ő egy "kőkori" házat épít. Minden rusztikus, bontott anyagból készül. Tapasztott, fehérre meszelt belső falak, az ajtók felett csupaszon hagyott rusztikus gerenda áthidalók, bontott tégla padló a központi helyiségben.
Adott volt egy vastag betonplacc, ez lett bontott téglával burkolva.
Otthonkommandós Dittától viszont én tudom már, hogy ez a ház, nem "kőkori" ház, hanem "provence-i". Itt semmi nem akar réginek látszani, hanem valóban az. (persze azért még jobban utánanézek ennek a stílusnak, de én most ebben a hangulatban élek.)
Épül egy provence-i ház, ahol én egy ideig tovább élhetem a "vidéki életemet". A mögöttem hagyott tapasztalatok alapján nem tervezek életem végégig semmit már, mert az élet kiszámíthatatlan, de azért néhány napra előre látok, és amit látok, az tetszik. :)
van pl. saját sikátorunk is:
Nagyon-nagyon sok munka van még hátra, és rengeteg megvalósításra váró ötlet, de ha egyszer készen lesz, szerintem zseniális ház lesz.
Budi és a tégla terasz közé fűszerkert kerül majd. A fügefa már a helyén.
A tavaly áttelepített levenduláim közül néhány nem élte túl a költözést, de akik túlélték, azok azt hiszem már minden ki fognak bírni, mert igazán magukra lettek hagyva a tél/tavasz során.
Eléggé le is vannak maradva, de azért igyekeztek néhány kis gyenge virággal megörvendeztetni.
Ők a én nagy túlélőim. :)