Keresés

2015. június 22., hétfő

PRivát PRovence

PRivát PRovence


Hosszú hétvégém Provence-ban.
Micsoda? Hol?

Na jó, nem utaztam olyan messzire, de én megtaláltam a PRivát PRovence-omat.

A történet tavaly nyáron kezdődött, mikor kétségbe esetten álltunk a "disznóól előtt".
Most nem én minősítem ezt a házat annak, hanem valójában lakott ebben a házban már mindenféle állat.

A tulajdonosa, miután évek óta nézi a ház agóniáját, nem is látott benne semmi fantáziát, tulajdonképpen el kéne tüntetni a föld színéről. - ez volt a legkivitelezhetőbbnek látszó gondolata.



Én azt tanácsoltam, hogy legalább takarítsuk ki, aztán hátha lesz valami jobb ötlete.
2x3 óra alatt kitakarítottunk, a szemetet szétszortíroztuk, 


viszonylag rend lett a házban, ami már lehetőséget teremtett arra, hogy kicsit más szemmel lehessen nézni az épületre, amiben a korábbi tulaj kiköltözése óta nem lakott senki, csak átmenetileg néhány haszonállat.


És ekkor jött el a nézegetés, tervezgetés időszaka.
Egyszercsak megjött az ötlet, hogy kisebb belső átalakításokkal, illetve a leomlott részek újraépítésével, valamint az összerogyni akaró tetőszerkezet újrarakásával egészen hangulatos, életre alkalmas házat lehet kialakítani ebből az addig méltatlan körülmények között pusztulásra ítélt házból.

























Nem szokványos építkezés, nehéz megfelelő brigádot találni, lassan halad a munka – 9 hónap elteltével most ez a helyzet.



Mivel az alapok adottak, igencsak meg van kötve az ember keze, de az intelligencia, illetve a kreativitás pont erre való. (Rugalmasan alkalmazkodni a környezethez, az adottságokhoz, a változásokhoz.)

A házigazda úgy gondolta, hogy Ő egy "kőkori" házat épít. Minden rusztikus, bontott anyagból készül. Tapasztott, fehérre meszelt belső falak, az ajtók felett csupaszon hagyott rusztikus gerenda áthidalók, bontott tégla padló a központi helyiségben. 

Adott volt egy vastag betonplacc, ez lett bontott téglával burkolva.

 Otthonkommandós Dittától viszont én tudom már, hogy ez a ház, nem "kőkori" ház, hanem "provence-i". Itt semmi nem akar réginek látszani, hanem valóban az. (persze azért még jobban utánanézek ennek a stílusnak, de én most ebben a hangulatban élek.)
Épül egy provence-i ház, ahol én egy ideig tovább élhetem a "vidéki életemet". A mögöttem hagyott tapasztalatok alapján nem tervezek életem végégig semmit már, mert az élet kiszámíthatatlan, de azért néhány napra előre látok, és amit látok, az tetszik. :)

van pl. saját sikátorunk is:



Nagyon-nagyon sok munka van még hátra, és rengeteg megvalósításra váró ötlet, de ha egyszer készen lesz, szerintem zseniális ház lesz.


Budi és a tégla terasz közé fűszerkert kerül majd. A fügefa már a helyén.


A tavaly áttelepített levenduláim közül néhány nem élte túl a költözést, de akik túlélték, azok azt hiszem már minden ki fognak bírni, mert igazán magukra lettek hagyva a tél/tavasz során.
Eléggé le is vannak maradva, de azért igyekeztek néhány kis gyenge virággal megörvendeztetni.
Ők a én nagy túlélőim. :)


Igyekszem majd időről-időre megmutatni az arra érdemes változásokat, példát mutatva arra, hogy megfelelő ötlettel,  a legelveszettebb "halottasházból" is lehet otthont teremteni. Csak életet kell bele vinni, és megfelelő mennyiségű kreativitást. Nincs szükség élettelen új anyagokra, hiszen a régiek rendelkeznek azzal az előélettel, ami aztán áthatja a mi életünket is.






Nincsenek megjegyzések:

Instagram

Háziszappan rózsákkal #katbo #katboreka #háziszappan #handmade #handmadesoap #homemade

Szentimrey Valentovics Réka (@katboreka) által közzétett fénykép,

Őszi ötletek

Rólam




KatBo-életem otthon maradó anyaként született meg, amikor a világgal való kapcsolatomat jelentette a kézművesség. Volt családi alapom, amire sokféle tanfolyamot elvégeztem:) Érdeklődésem annyi szép új területre elvitt, hogy kiléptem a családi körből, míg aztán főállású anyából hivatásos kézműves lettem.

Fokozatosan bővült Katbo-világom, jelenleg népi játszóház-vezetői képzésre járok. E honlap mutatja, hogy milyen területeken vagyok jelen kéz-termékeimmel, illetve mik láthatóak nyitott műhelyemben

Facebook

Városi dzsungel