A magyar nyelvterületeken általában május elsejére virradóra, máshol pünkösdkor állították.
A májusfák készítése a legények, legénybandák feladata volt.
Éjszaka vágták ki az erdőn a fát, amit május elsejére virradó éjszaka, általában titokban állítottak fel a helyi szokásoknak megfelelően a lányos házaknál, illetve a középületek, a "Kultúr" és a kocsma elé, amit szalagokkal, kaláccsal díszítettek.
Nyírfából májusfát állítottak a legények a kiszemelt lány ablaka alá. Ha volt
már ott egy magasabb, akkor azt kidöntötték, és egész éjszaka őrizték, hogy ne
bántsa a fájukat egy másik legénycsapat.
A köztéri és a lányos házak előtti májusfákat rendszerint "kitáncolták". Ha a lány
bokrétát köt számára állított májusfából, és kiteszi a kapura, az azt jelenti, hogy helye van az
udvarlásnak.
