A gyerekek a különböző asztaloknál különböző tevékenységekkel foglalkozhattak. Volt asztal, ahol nemezelhettek, ahol csuhé figurákat, másiknál bőr ékszereket, egy harmadiknál népi hangszereket készíthettek. Az én asztalomnál pedig különböző fonalas technikákkal ismerkedhettek, valamint kipróbálhatták a rokkát is.
A kéziorsót fonal sodráshoz vettük igénybe, így készültek a barátságkarkötők.
(tulajdonképpen a kötélverés elve alapján).
Vastag gyapjúfonalból fali dekorációkat szőhettek a gyerekek papírtányérra. Ez egy viszonylag hosszadalmasabb, nagyobb kitartást igénylő tevékenység, de nagy örömömre nagyon sok szép alkotás született.
A rokka iránt nagyon sokan érdeklődtek. A korábbi tapasztalataim most is visszaigazolódtak. A rokkázás, a pedál hajtása, a kerék forgása a fiúcskákat sokkal jobban elvarázsolja, mint a lányokat.
Ezen a délelőttön is inkább fiúk ültek a rokka mellé.
Szép idő, sok - sok nyüzsgő, aktív gyerek...
Egy ilyen foglalkozás sikeréhez erre a két összetevőre okvetlenül szükség van. Méltán mondhatom, hogy sikeres napot zárhattunk.
Elégedetten rogytam le otthon a kanapéra.
