A Márton-napi népszokások egyrészt a pogány időkből eredően az év végéhez, a mezőgazdasági munkák befejeződéséhez kötődik, másrészt Szent Márton legendájához, miszerint egy libaólban próbált elrejtőzni, amikor püspökké akarták megválasztani, de a ludak elárulták őt a gágogásukkal.
Pogány gyökerek:
- E napra esik a germánok hálaadó ünnepe a jó termésért, aminek alkalmával többnyire madár -jellemzően liba- áldozatot mutattak be.
- A római időkben november 11. a téli évnegyed kezdő napja volt, ekkor az új termésből és az újborból tartottak nagy lakomát. Általában ludat, vagyis a hadisten, Mars szent madarát fogyasztották, ami latinul „avis Martis” (Mars isten madara). Ebből lett népies szófejtéssel „Márton madara”.
- Szent Mártont már a honfoglalás előtt tisztelték Pannóniában. A hagyomány szerint Márton álmában segítette Szent Istvánt és az országot, ezért Szűz Mária után Tours-i Szent Márton lett Magyarország patrónusa.
Szent Márton legendája:
Szent Márton 316-ban Pannóniában született.
15 évesen, apja parancsára katonának állt. Egyszer egy koldusnak odaadta a kardjával ketté hasított köpenye felét. Azon az éjszakán Jézust látta a fél köpennyel betakarva. Ekkor keresztelkedik meg és otthagyja a katonaságot és Jóisten szolgálatába áll.
Látván szent életét, püspökké akarják Őt választani. Ő meg akar maradni szerzetesnek, ezért az emberek elől egy libaólba bújik. A libák hangos gágogásukkal elárulják, így sikerült püspökké választani.
Innen ered az a magyar szokás, hogy Márton napján libasültet eszünk.
81 éves korában halt meg. Alázatos és egyszerű életet élt. Sok csodát tett életében és holta után is.
Középkori templomainkban sok helyen egy oltáron található a négy szent: István, László, Imre, Márton.
Szent István zászlajára a képét festették.
A pannonhalmi apátság Szent Márton tiszteletére épült.
Pannonhalma régi neve, Szent Márton hegye volt.
15 évesen, apja parancsára katonának állt. Egyszer egy koldusnak odaadta a kardjával ketté hasított köpenye felét. Azon az éjszakán Jézust látta a fél köpennyel betakarva. Ekkor keresztelkedik meg és otthagyja a katonaságot és Jóisten szolgálatába áll.
Látván szent életét, püspökké akarják Őt választani. Ő meg akar maradni szerzetesnek, ezért az emberek elől egy libaólba bújik. A libák hangos gágogásukkal elárulják, így sikerült püspökké választani.
Innen ered az a magyar szokás, hogy Márton napján libasültet eszünk.
81 éves korában halt meg. Alázatos és egyszerű életet élt. Sok csodát tett életében és holta után is.
Középkori templomainkban sok helyen egy oltáron található a négy szent: István, László, Imre, Márton.
Szent István zászlajára a képét festették.
A pannonhalmi apátság Szent Márton tiszteletére épült.
Pannonhalma régi neve, Szent Márton hegye volt.
Időjárásjósló nap:
"Aki Márton napján ludat nem eszik, ehetik az bármit, mégis éhezik."
A Márton napi lúd csontjai időjóslásra is szolgálnak.
- Ha mellcsontján, hátgerincén több a vörös szín, enyhe lesz a tél, ha pedig inkább fehérebb, sokat esik majd a hó.
- Márton napján, ha a lúd jégen áll, akkor Karácsonykor vízben botorkál.
Szent Márton katona is volt, ezért sokszor lovon ábrázolják.
Márton napi lakoma:
Márton napja az adventi időszak előtti utolsó ünnepnap, ezért ezen a napon rendszeresek voltak a lakomák, bálok, vásárok. Ilyenkor nagy evés-ivást rendeztek, hogy a következő esztendőben is bőven legyen mit fogyasztani. A lakmározásnak kedvezett, hogy ez a nap dologtiltó nap volt, vagyis ilyenkor nem volt szabad takarítani, mosni, teregetni, mert ez a jószág pusztulását okozta. Novemberben már le lehet vágni a tömött libát, ezért a Márton-napi ételek jellemzően libafogások, így például libaleves, libasült párolt káposztával és zsemle- vagy burgonyagombóccal, mert a rigmus szerint: „Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik”. Szokás volt, hogy a liba húsából, különösen a hátsó részéből a papnak is küldeni, innen ered a „püspökfalat” kifejezés.
A Márton-napi lúdvacsora után „Márton poharával”, vagyis a novemberre éppen kiforrott újborral szokás koccintani. Úgy tartották, a minél több ivással egyre több erőt és egészséget töltenek magukba.
A Dunántúlon az volt a szokás, hogy Szent Márton napjának estéjén a pásztorok végigjárták a házakat, köszöntőt mondtak és dús lombú nyírfavesszőt tartottak a kezükben, melyből a gazdának is adtak.
"Jó estét kívánok! Elhoztuk Szent Márton püspök vesszeit. Se mink nem kezdtek, se mink nem végezzek. Úgy szaporodjanak a sertések, mint ennek ahány ága boga van!"
Márton napi felvonulás:
Magyarországon általában német nemzetiségű települések, iskolák, óvodák és egyházközösségek szervezésében a gyerekek, kisgyerekes családok járják az utcákat maguk készített lámpásokkal és közben Márton-napi dalokat énekelnek. Ha megoldható, a vonulókat római katonák piros köntösébe öltözött lovagló Szent Márton vezeti. A megemlékezés központi helyszínére érve a gyerekek rövid műsort adnak elő, melyben eljátsszák Szent Márton és a koldus történetét. A megemlékezés a Márton-napi tűz meggyújtásával, liba (vagy ember) formájú sütemény és meleg italok fogyasztásával végződik.
