Samhain az évkör 8. szakasza. (1-1 szakasz 6 hétig tart.)
A fény születésével kezdődik majd az új évkör.
Samhain éjszakája okt.31-nov.1, maga az időszak pedig a Fény születéséig, dec. 21-ig tart.
Okt. 31 és nov. 1 közötti éjszaka idején a legvékonyabb a világok közötti átmenet. Az egész időszak a befelé fordulás ideje, az odaát lévők ünnepe.
Holdfázisa: feketehold = öregsarló
Az ősi Európa hagyománya az az ünnepi időszak, mely október 31 naplementétől november 1 naplementéig tart, bár a különböző földrajzi területeken ettől eltérő időpontokban is ünnepelhetnek.
A modern időkben sokszor figyelembe veszik a Samhain körüli Telihold vagy Újhold időpontját, és arra időzítik a szertartásokat, rítusokat, együttléteket. Egyes helyeken november 6-án jönnek össze, ami egy egyensúlyi pont az őszi nap-éj egyenlőség és a téli napforduló között.
Halloween nem Samhain! Bár valószínűleg közös az eredet, Halloween inkább egy világi ünnep, család – és gyerekorientált, jó hangulatú mulatság, egyfajta hálaadás, van egy közösségi, összetartó ereje. Családtagok, barátok közösen vesznek részt kreatív folyamatokban, közösen készítenek jelmezeket, ételeket.
Samhain nem nyilvános, sokkal inkább spirituális ünnep. Samhain szertartásain is jelen van a hálaadás, kifejeződik az ősök, az előttünk járók iránti tisztelet, a velük való kapcsolat keresése, jelen van egy mély belső fókusz, az alászállás lehetősége, a lelkünk mélyébe való bepillantás azért, hogy megteremtsük a változás, a transzformáció tereit.
A kereszténység egyre erőteljesebb elterjedésével a pogány ünnepeink is átalakultak.
A keresztény hagyomány szerint: november 1 minden szentek napja, ahol a saját szentjeikre emlékeznek, november 2 pedig a halottak napja.
Az évkör változásai, az ősi ünnepek, teljes harmóniában vannak a természet változásaival. Megfigyelhetjük, hogy Samhain időszakában az élővilág visszahúzódik, a fák nagyrészt lehullatták leveleiket, drámai mértékben lelassul a növények nedvkeringése, – legalábbis, ami a felszíni világot illeti – lelassul maga az élet. Az elkövetkezendő hetekben nekünk is erre lenne szükségünk – visszahúzódásra, egyfajta összegzésre, önvizsgálatra, egy belső megtisztulásra, transzformációra, arra hogy helyet teremtsünk magunkban az újnak.
És bár a világ ma másról szól, van elektromosság, ha akarunk, szünet nélkül világíthatunk, az év vége sok munkahelyen ez egyik legintenzívebb időszak, de ettől még szembe megyünk a természetes belső igényeinknek. Annak a természetes igénynek, hogy lecsendesedjünk, visszahúzódjunk, bekuckózzunk, és ez az ellentmondás adott esetben feszültséget generál a személyiségünkben. Én arra bíztatok mindenkit, hogy a mai modern viszonyok között is találjátok meg a lecsendesedés, a befelé fordulás pillanatait, ne sajnáljatok erre időt szánni, és garantálom, hogy megtapasztaljátok majd a mélység az ajándékait.
Az Istennő kultúra hagyományában a Bölcs Öreg archetípusának, a Barlang asszonyának, a Sötét Anyának az időszaka köszönt ránk.
Ő a legnagyobb beavató, aki próbák elé állít bennünket, azért, hogy megtapasztaljuk a határainkat, hogy kilépjünk a komfortzónából, hogy felfedezzük a saját erőnket, képességeinket, adottságainkat.
Pont ezt teszi ugye a mesék Banyája is; a szláv hagyományban Baba Yaga, a magyar népmesékben a Vasorrú Bába. Próbák elé állít, hogy bebizonyítsa számunkra – mindig képesek vagyunk megoldást találni, mindig képesek vagyunk fejlődni, és mindig van segítség, ha elég nyitottak vagyunk, hogy észrevegyük.
A Sötét anya, azt a női archetípust képviseli, amit a férfiközpontú társadalom nem nagyon akart látni, akinek zavaró volt a függetlensége, a tudása, az ereje, de akinek tiszteletre méltó helye volt és van a törzsi világban
Ő a bölcs, érett nő. A szent hatalom hordozója, misztériumok tudója, erőteljes közvetítő a szellem és a forma világa között.
Segítő, aki ismeri a természet törvényeit, a fák, füvek és virágok gyógyító erejét, a fény és az árnyék közös táncát, az alkímia rejtélyeit.
Ő a bába, a gyógyító és a tudó asszony, akit az inkvizíció boszorkánynak, ördögtől valónak nevezett, és akit kínzással gyötört, mielőtt elpusztított volna.
Szertartásainkon, ünnepeinken őseinkre is emlékezünk, akik lehetnek a vérvonalunk, illetve kultúránk képviselői. A világokat elválasztó fátyol elvékonyodik Samhain éjszakáján megadva az eltávozott szeretteinkkel, és őseinkkel való mélyebb kapcsolódás lehetőségét.
Ha nyitott szívvel figyelünk, akkor bölcsességet, útmutatást, üzenetet kaphatunk tőlük. Részei vagyunk egy szellemi családnak, ahogy egy földi értelemben vett vérvonalnak is, és családunk tagjai – mindkét részről – szellemi vezetőinkké válhatnak, útmutatók, jelzőfények lehetnek számunkra. Segíthetnek önmagunk, valamint a családban jelenlévő generációs minták feltérképezésében és megértésében.
Érdemes kutatni a kulturális örökségünket, népszokásokat, népmeséket, még, ha némelyek elavultak, megkoptak is, részei az életünk folytonosságának. A szokások, hagyományok, is összekapcsolhatnak őseinkkel.
Samhain szertartásain, rítusain tiszteletünket fejezzük ki azokra a tudó, gyógyító asszonyokra, bábákra emlékezve, akiket az inkvizíció boszorkánynak, ördögtől valónak nevezett és halálba küldött.
A papság által elkövetett gyilkosságok száma mind a mai napig nem tisztázott, de a történészek alapvetően több százezertől hatmillióig becsülik a megkínzott és kivégzett áldozatok számát.
A Bölcs Öreg, most mélybe hív… Sötétségbe, ahová semmi és senki nem képes bevilágítani. Még egy szeletke holdfény sem tud behatolni az Alvilág birodalmába.
Fényt ide egyedül csak a Lélek hozhat.
Mindannyiunk életében eljön az idő, amikor ebbe a birodalomba kerülünk.
Ott járunk Ereshkigal hideg, kietlen földjén, vagy Kincs sötét barlangjában, és nincs kapaszkodó, nincs maszk, ami most segíthetne! Ott ülünk egy sokszor értelmetlennek, kilátástalannak tűnő sötét útkereszteződésben, eltűnődünk életünk dolgain, és ha elég türelmesen várunk, ha megadtuk magunkat ennek az egésznek, akkor – a Bölcs Öreg, „akinek ezer neve van”, megszólal a lelkünkben.
A várakozásunk végtelenül tápláló lehet! Valahogy megnyugszunk ennek a múlt és jövő közötti, végtelennek tűnő térnek a sötétségében. Látunk, érzékelünk, de megnyugszunk, és akkor megtalál, ránk köszön valamiféle ismerősség. Már nem tűnik annyira idegennek ez a sötét és nyirkos hely…
Mert ebben a sötétségben valahogy értelmet nyer az egész életünk. Körbe rendeződik a múlt, a jelen, a jövő. Felbukkannak az összefüggések, a kapcsolódások, értelmet nyernek a miértek, a hogyanok.
De mos nem akarunk kapcsolódni, nem akarunk senkit és semmit. Önmagunkra vágyunk.
A körben pedig reflektálunk, szelektálunk. „Ezt akarom, azt pedig nem. Ezt megtervezem, azt pedig elengedem.”
Teremtünk. A mélységes mély sötétség kellős közepén teremtünk! Itt mozdítjuk meg az életerőt, itt adunk életet valaminek, valakinek.
Eleget tettünk a hívásnak; beléptünk a barlang mélységes tereibe; belenéztünk a Banya fortyogó üstjébe, bedobtunk, újraalkottunk, kiemeltünk… Elengedtünk és életre leheltünk.
Meghaltunk majd életre keltünk.
És aztán megpihenünk… Biztonságban, igazi biztonságban.
--------------------------------
forrás: Havasi Mia - https://valtozokorvaltozono.cafeblog.hu/2020/10/29/samhain-a-kelta-tuz-unnep-a-pogany-ujev-kezdete/
Lélek magazin: https://youtu.be/EiuI5TfKt-s
