A környezettudatos élet nem más, mint a szokásaink megváltoztatása.
Sokszor nagy felbuzdulásunkban nagyon sok mindent szeretnénk megváltoztatni a háztartásunkban, életvitelünkben, ami pár héten belül szalmalángként lobban el.
Kis lépésekben kell haladnunk.
Tudjátok, hogy mi ez?
A méretéből adódóan akár lehetne papírzsebkendő tartó is, de nem az.
Ez egy rossmannos bevásárlótáska.
Sokévnyi vászontáska és "necc szatyor" tapasztalatával a hátam mögött, őszintén mondom, hogy ez a szatyor vált be a legjobban.
16 éve kezdem el a háztartásunk hulladék- és vegyszermentesítését.
Az ökotudatos élet tulajdonképpen nem más, mint a szokásaink lecserélése. Sajnos mi még abban a "tudatban" nőttünk fel, hogy minden erőforrásból van bőven, és nyugodtan lehet pazarolni. A háborús szűkölködés után ez a hozzáállás nagy erővel söpört végig a világon.
Mivel a környezetkímélő szokásokat nem szívtuk magunkba otthon, ezért saját magunknak kell kialakítani és használni, hogy a gyerekeinknek már ez legyen a "normális".
Az a tapasztalatom, hogy sok esetben azért bukik meg a saját bevásárlószatyor használata, mert a klasszikus vászontáskák nagy helyet foglalnak a táskánkban, a vállpántjuk össze-vissza tekeredik, a hálós táskába beleakad a kulcs...
Egyszóval nem kényelmes.
Ez a szatyor nagyon pici helyen elfér, hihetetlen sok minden belefér, és nagyon nagy a teherbírása.
Csak azt a szokást kell kialakítanunk a használatához, hogy miután hazaértünk a vásárlásból, és kipakoltunk belőle, azonnal összehajtogatjuk, visszatesszük a tokjába, és mehet is a táskánkba. Ezzel a mozdulattal van vége a bevásárlásnak.
Ez pont annyira válik egy idő után automatikussá, mint ahogy étkezés után a tányért elmosogatod, vagy beteszed a mosogatóba, mosogatógépbe. Vagy a levetett ruhát a szennyesbe.
Mindannyiunk okos döntésére szükség van ahhoz, hogy 100 év múlva a történelemkönyvek szereplői lehessünk.
Szerintem az "ökosNő", az "okosNő"
