Mennyit olvastam sóvárogva a néprajzi gyűjtéseket a fonókról! (2008-ban még bejegyzést is írtam róla)
Nem hittem volna még 1 hónapja sem, hogy én is eljuthatok egy asszonyfonóba.
(két kicsi lelkes lányka (és egy ici-pici fiúcska) jóvoltából inkább nevezhetjük ezt a múlt szombati összejövetelünket asszony- és leányfonónak.
Az egész egy megkereséssel kezdődőtt. Füzes Zsuzsa (Harmatcseppek) kézimunka és blogger társam írt nekem, hogy az egyik képemen szereplő rokka működik-e, tudom-e használni. A válaszom erre az volt, hogy sajnos nem, csak dekorációs céllal van a lakásunkban.
Ez a beszélgetés itt abba is maradt. De a vezérhangyát beindította nálam, és elkeztem nézni a fonós videókat a youtubon, valamit Szerafin Timi (Zelnice) kézműves bloggertársam oldalán megláttam, hogy szert tett egy rokkára, és fon vele. Én is próbálkoztam a különböző videókról, de nagyon hiányzott egy kéz, aki szakavatottan vezeti a kezemet.
Pár nappal később szólt Nekem Timi, hogy lesz Pilisszentlászlón egy asszonyfnó, egy németországban élő magyar hölgy lesz a segítségünkre, aki a kártolást, a fonást, sőt még a gyapjúfestést is megmutatja majd nekünk.
Nagy izgalommal készültem erre a délelőttre. Timivel együtt érkeztünk, Őt a Teve utcánál vettem fel a rokkájával együtt. Különös képet mutatott a mai Magyarországon a buszmegállóban egy rokkával.
A két fonni nem tudó asszony, valamint a fonást már jól ismerő két antik rokka izgatottan robogott Pilisszentlászló felé.
Egy közösségi házban gyűltünk össze, a házat M.Horváth Adrienn (Ariadné műhely) biztosította, Ő hívta meg Németországból Ritát is hozzánk oktatónak.
Minden asszony hozta a saját rokkáját. Volt közötte álló, fekvő és ferde rokka is. Én szinte teljesen kezdőként ültem az enyém elé, de volt közöttünk olyan, aki a saját angóranyúl tenyészetéből származó szőrt már korábban is megfonta.
Varázslatos élmény volt, hogy a régi rokkám, amit egy használtcikkes piacon szinte úgy dobtak utánam, egészen pici javítás után, némi segítséggel de hosszú csipkerózsika álmából életre kelt.
sőt gyapjút is kártoltunk:
Nem hittem volna még 1 hónapja sem, hogy én is eljuthatok egy asszonyfonóba.
(két kicsi lelkes lányka (és egy ici-pici fiúcska) jóvoltából inkább nevezhetjük ezt a múlt szombati összejövetelünket asszony- és leányfonónak.
Az egész egy megkereséssel kezdődőtt. Füzes Zsuzsa (Harmatcseppek) kézimunka és blogger társam írt nekem, hogy az egyik képemen szereplő rokka működik-e, tudom-e használni. A válaszom erre az volt, hogy sajnos nem, csak dekorációs céllal van a lakásunkban.
Ez a beszélgetés itt abba is maradt. De a vezérhangyát beindította nálam, és elkeztem nézni a fonós videókat a youtubon, valamit Szerafin Timi (Zelnice) kézműves bloggertársam oldalán megláttam, hogy szert tett egy rokkára, és fon vele. Én is próbálkoztam a különböző videókról, de nagyon hiányzott egy kéz, aki szakavatottan vezeti a kezemet.
Pár nappal később szólt Nekem Timi, hogy lesz Pilisszentlászlón egy asszonyfnó, egy németországban élő magyar hölgy lesz a segítségünkre, aki a kártolást, a fonást, sőt még a gyapjúfestést is megmutatja majd nekünk.
Nagy izgalommal készültem erre a délelőttre. Timivel együtt érkeztünk, Őt a Teve utcánál vettem fel a rokkájával együtt. Különös képet mutatott a mai Magyarországon a buszmegállóban egy rokkával.
A két fonni nem tudó asszony, valamint a fonást már jól ismerő két antik rokka izgatottan robogott Pilisszentlászló felé.
Egy közösségi házban gyűltünk össze, a házat M.Horváth Adrienn (Ariadné műhely) biztosította, Ő hívta meg Németországból Ritát is hozzánk oktatónak.
Minden asszony hozta a saját rokkáját. Volt közötte álló, fekvő és ferde rokka is. Én szinte teljesen kezdőként ültem az enyém elé, de volt közöttünk olyan, aki a saját angóranyúl tenyészetéből származó szőrt már korábban is megfonta.
Varázslatos élmény volt, hogy a régi rokkám, amit egy használtcikkes piacon szinte úgy dobtak utánam, egészen pici javítás után, némi segítséggel de hosszú csipkerózsika álmából életre kelt.
Fotó: Harmatcsepp
A kerék forgott, a szál sodródott, a fonal csévélődött az orsóra. A sok rokka különböző surrogása egyfajta zeneművé állt össze.
Rita "fogta" a kezünket, mutatta a trükköket, (és jól tűrte az én erőszakoskodásomat. "mikor festünk?")
/hálásan köszönöm Neked/
merthogy festettünk is:
Fotó: Harmatcsepp
sőt gyapjút is kártoltunk:
Fotó: Harmatcsepp
Mostmár azt is tudom, hogy mi a cérnázás:
Rita ötlete nyomán Fimo gyurmából és egy evőpálcából készítettem egy kézi orsót.
Olyanok voltunk, mint a kisgyerekek. Egy
korábban teljesen hétköznapi tevékenység olyan nagy örömöt okozott számunkra,
ami pénzen megvásárolhatatlan. Ez az alkotás nyújtotta elégedett boldogság.
Olyan tervékenységet végzünk, ami bennünk van ősidők óta, és egy kis
segítséggel a felszínre robbant. Ott van a kezünkben a mozdulat, az a mozdulat,
amit nagyanyáinktól örököltünk. Hiába a technikai vívmányok sokasága, ez az ősi
tevékenység teljesen rabulejti az embert.
