Aztán elérkezik a hónapban az a bizony nap, amikor gondolkodás nélkül nekiállok, és azt veszem órákkal később észre, hogy olyan mélységéig megyek bele a káosz felszámolásába, amire pár nappal korábban gondolatban sem vállalkoztam volna, és nem elég, hogy haladok a feladattal, de még élvezem is! :) Nem esek kétségbe a közepén, amikor az addigi káoszt még jobban feltupírozom azért, hogy pár órával később minden a helyére kerülhessen.
Na egy ilyen szombati napon vagyok túl, a "dolgozó sarkom"-ban felhalmozódott dolgokat gyönyörűen rendszereztem, dobozoltam, elpakoltam.
Ezt a már magában is nagy feladatot megtoldottam a féligkész fonalas munkáim átnézésével is. Rengeteg dolgot nem fejeztem be évek óta. Amiről tudom, hogy azért maradt félbe, mert menetközben elkezdett nem tetszeni, azokat visszafejtettem, a többit pedig sorbaállítottam, és elkezdtem őket befejezni.
Ilyen ez a szinte az első saját festésű és fonású fonalamból, kis karmantyúbabán szőtt telefontok is.
Karmantyúbabán nagyon egyszerű dolgozni, mert csak körbe - körbe halad az ember. Persze lehetne mintázni, és akkor nem lenne annyira egyszerű ezzel sem a szövés, de meditációs gyakorlatnak ez a monoton mintanélküliség nekem most nagyon jóleset. Arról nem is beszélve, hogy ez az egyenletlen fonású, tarka színű fonal nekem így magában is nagyon tetszik.
Befejeztem, és végre levágtam a babáról. :)
Egy félkészterméktől megszabadultam, és egy KÉZ-termékkel gazdagabb lettem. :)
Ha tetszett a bejegyzésem, és hasznosnak találtad, kérlek oszd meg az ismerőseid között, hagy jusson el minél több emberhez. :)
