Ebben a bejegyzésben újra a színekkel fogok foglalkozni, csak most egy kicsit más nézetből.
Ez egy hosszú utazás lesz, sok - sok képpel.
44 év.
44 év, ami alatt én jónéhány hajszínt (el)viseltem.
Hát akkor kezdjük:
Viszonylag kevéske hajjal születtem... :)
Aztán olyan két éveske koromra, hullámos világos hajam lett,
amit a nap mindig csíkosra szívott.
13-14 éves koromra besötétedtem. (vagyis csak a hajam színe)
Nyolcadikos ballagó osztályfénykép:
Gimiben, kb. 16 évesen elkezdtük a barátnőmmel vörösre festeni a hajunkat. Először mahagónira, aztán én itt nem álltam meg, és kb. két hetente más színű volt a hajam, volt amikor szinte piros.
Erről az időszakról nem tudok mutatni fényképet.
Aztán valahogy visszakeveredtem a sötét szőkéhez, amit fodrásszal egyre inkább kivilágosítattam.
de érettségizni újra vörös hajjal mentem,
viszont 19 évesen már újra szőke voltam.
Utána megint elkezdtem bevörösödni, mert a szőkére festett hajamat egy dauerolás teljesen hazavágta.
Úgyhogy rövid hajam lett, és újra vörös. ( 21 éves vagyok)
22 évesen újra világosodni kezdtem,
és 23 éves koromra, az esküvőmre megint kiszőkültem,
és 17 éven át az is maradtam. (Többször be akartam barnulni, de valaki kedvéért nem tettem meg.)
Aztán változott az életem, és változott a hajam színe is.
Azt tudtam, hogy többet vegyszerrel nem akarom festeni a hajamat, úgyhogy a hennához nyúltam.
Az első átfestés ilyen lett. (Megrémültem, de viseltem a csapásokat. Akkor ez volt a legkisebb bajom. )
Fokozatosan sötétítettem a hajamat különböző henna alapú hajszínezőkkel.
42 évesen szinte megközelítettem az eredeti hajszínemet, csak vöröses árnyalatban.
Sosem gondoltam arra, hogy ne fessem a hajamat, muszáj valamilyen színt adni neki, hiszen nekem olyan "semmilyen" színű a hajam.
Hogy ezt a feltételezést milyen emlékekre alapoztam, azt nem tudom, mert a gyermekkori képeken látszik, hogy egyáltalán nem "semmilyen színű", hanem igenis van színe.
Pár hete elhatároztam, hogy most egy darabig nem festem be a hajamat. Elég volt!
A henna lassan teljesen kezd eltűnni róla, és nagyon tetszik az a szín, amit a teremtő nekem szánt, de már tele vagyok ősz hajszálakkal.
Nagyon furcsán érzem magam...
16 éves korom óta festem valamilyen színűre a hajamat (több, mint 28 éve). Volt, hogy saját döntésből, volt, hogy valaki más kedvéért.
28 éve nem láttam az eredeti hajszínemet, pedig amit most látok, az nagyon tetszik, de már visszahozhatatlanul elmúlt egy olyan korszakom, amit sosem láthattam, és már nem is láthatok. Az ősz hajszálak már megváltoztatják azt a bizonyos EREDETIT.
Nem tudom, hogy érzed-e, hogy mire gondolok.
Szép volt a szőke haj, de volt egy olyan énem, egy olyan külsőm, amit saját magam nem hagytam létrejönni. Két kézzel hadakoztam ellene. (A szó szoros értelmében.) :)
Most pedig úgy érzem, hogy elárultam azt az eredeti énemet.
Tele vannak a drogériák hajfestékekkel, hatalmas a csábítás, hiszen nálunk nagyrészt mindenkinek olyan "semmilyen" színű haja van. Vagy legalábbis sokan így gondolják. (Kicsit szőkés, kicsit barnás, de alapvetően olyan semmilyen.) Erre vannak statisztikák, mint ahogyan azt is megállapították a kutatások, hogy minden hatodik nő olyan régóta festi a haját, hogy már nem is emlékszik az eredeti hajszínére. (Na én is ilyen 6. nő vagyok.) Pedig azzal, hogy megváltoztatjuk a hajunk színét totál összezavarjuk a saját színvilágunkat és színharmóniánkat.
A hajszín, a szemöldökszín, a szemszín, a bőrünk tónusa - színe, mint kapcsolatban áll egymással.
Ha a hajba bezavarunk, borulhat az egész. Persze bizonyos intervallumon belül lehet mozogni, de nagy kilengésekkel nagyot lehet rontani az összbenyomáson.
A hideg és meleg tónusokat nem szabad figyelmen kívül hagyni a hajszínváltoztatás tervezésekor.
Én úgy gondolom, hogy nem árt figyelembe venni az eredeti adottságainkat.
