Több, mint egy évig pácolódott a napos konyhaablakban egy adag Lőrincz Péter féle natúr színű gobelin gyapjúfonal, diólevél pácban.
(Nem találtam róla képet, pedig tudom, hogy korábban készítettem. Ez a fotó már egy éve készült, Cilu volt a főszereplője a képnek, itt kicsit látszik az üveg a fotó jobb oldalán.)
Előkészítés:
Főztem egy jó erős diólevél főzetet, ezt beleöntöttem egy nagy befőttes üvegbe, ebbe beleraktam az átnedvesített gyapjúfonalat, letakartam egy kistányérral, és kiraktam az ablakba.
Ennyi.
Sokáig hagytam állni a fonalat a levében. Festés előtt nem kezeltem semmivel, nem használtam timsót, sem egyéb más anyagot. Egyszerűen csak az időre és a napra bíztam a feladatot. Több hónapig vártam, aztán egy idő után már nem mertem hozzányúlni, féltem, hogy iszonyatosan büdös lesz, és valószínű a fonal is szétmállott ennyi idő alatt. Így eltelt egy év, aztán egyszercsak eljött az az idő, amikor már nincs tovább. Gumikesztyűt húzva nekiveselkedtem a feladatnak, de nagy meglepetésemre a várttal ellentétben nem mállott szét a fonal az üvegben, és a szaga is elviselhető volt.
A színe pedig gyönyörű lett!
A leszűrt diópác még mindig nagyon intenzív színű, ezért egy kisebb befőttesüvegben várja, hogy felhasználjam még valamire. :)
