Adventi hagyományok Németországban.
Az év ünnepei közül a karácsony, illetve az azt megelőző időszak a leggazdagabb hagyományápoló szokásaiban. Németföldön e szokások sok helyi vonatkozást is mutatnak.
Az év ünnepei közül a karácsony, illetve az azt megelőző időszak a leggazdagabb hagyományápoló szokásaiban. Németföldön e szokások sok helyi vonatkozást is mutatnak.
Klöpfelesnächten – kopácsolós éjszakák
E szokás a kereszténységet megelőző pogány néphitből ered, miszerint az őszi sötét éjszakákban keringő démonokat és szellemeket meg kell engesztelni. Advent csütörtökjein a gyerekek házról házra járnak, az ablakokon kopogtatnak, és babot, borsót, lencsét szórnak az ablakokra, a házakra. Ezek a hüvelyes termések a germán hit szerint a legfontosabb isteni étkek. Azoknál a házaknál viszont, akiket a gyerekek nem szeretnek, homokszemeket szórnak. A kopogtatáshoz egy kopogtató botot használnak: rendszerint egy üres fémdobozba babot, borsót, lencsét töltenek, és a dobozt egy botra erősítik, hogy a magasban lévő ablakok előtt is tudjanak kopácsolni.
Perchtenlaufen – maszkos járások
Az időjárás viszontagságainak kiszolgáltatott gazdálkodók hosszú időn át féltek a természet isteneitől, a sötétség gonosz szellemeitől. Úgy vélték, a démoni hatalmak ellen csak démoni maszkokba bújva tudnak fellépni. Ennek a rég feledésbe merült természetvallásnak állít emléket e szokás, mely Ausztriában és a dél-német vidékeken igen népszerű. A szőrös ördögökre emlékeztető maszkokat december 5-én és a karácsonyt követő időszakban öltik magukra a férfiak és a nők. Csörgőkkel, láncos kereplőkkel nagy zajt keltve vonulnak végig az utcákon és ijesztgetnek, lófarkakkal csapkodnak, hogy elűzzék a rosszat, és egyben sok szerencsét és jó egészséget hozzanak arra, amerre járnak. Egyes településeken szokás a “Perchten” maszkosokat vendégül látni, mert ezzel igen nagy szerencse száll a gazdára. A maszkos alakok egyik fő figurája Perchta asszony, aki azonos a Grimm meséből ismert Holle anyóval. Ő is bünteti a lustaságot, a túlzott kíváncsiságot, és jutalmazza a szorgalmat, a segítőkészséget.
Herbergssuche – szálláskeresés
Szűz Mária és Szent József szálláskeresésének emlékét ápolja ez a szokás, melyet több helyen igen találóan “Frauentragen”-nek, azaz “asszonyhordás”-nak neveznek. Éneklés és ima kíséretében többnyire gyerekek vagy fiatalok kihoznak a templomból egy Mária szobrot, esetleg képet, és egy családhoz viszik. Ott virágokkal, ágakkal és gyertyákkal díszített asztalra helyezik, majd egy éjszakán át ott őrzik, aztán másnap egy másik család fogadhatja be. Egészen december 23-ig mindig más helyen talál nyitott ajtókra a szűzanya, majd ismét visszakerül a templomban megszokott helyére.
 |
| Szálláskeresés Kapuváron. |
Adventi koncertek
Az adventi és karácsonyi dalokból, zeneművekből összeállított koncertsorozatok a várakozás időszakának elmaradhatatlan részei. Helyszínül többnyire a templomok szolgálnak, de a szabadban tartott zenélések és éneklések hangulata a nagy hideg ellenére is sok hallgatót és bámészkodót vonz a nagyobb terekre.
Adventi kávézgatás
Az adventi vasárnapokon gyakran szerveznek a családokban és egyházi vagy világi szerveződésű körökben adventi délutánokat. Finom aprósütemények (Plätzchen), kávé, tea vagy puncs fogyasztása mellett hangulatos beszélgetésekkel múlatják az időt. Gyakran kulturális programokkal is színesítik a rendezvényt: versekkel, dalokkal, kisjelenetekkel kedveskednek a résztvevők egymásnak.
Weihnachtsmarkt – karácsonyi vásár
Az adventi időszak egyik nagy látványossága a karácsonyi vásár, mely már a 16. század óta csalogatja a vásárlókat. Ezt az igen hangulatos vásárt régiónként más-más névvel illetik: Weihnachtsmarkt, Christkindlmarkt, Striezelmarkt… A bódék kínálatából szinte sosem hiányoznak a kézzel faragott betlehemes figurák, a fajátékok, a karácsonyi piramidok, a diótörő figurák (Nussknacker), az ablakokba helyezhető fények (Lichterbogen/Lichterbaum), a pliszírozott ruhába öltöztetett aranyozott angyalkák (Rauschgoldengel), az aszalt szilvából készített emberkék (Zwetschgenmännle) és a mézes sütemények. A tér egészét finom illatok lengik be: sült kolbász, pirított mandula, forralt bor és puncs csábítja a vásárlókat fogyasztásra. A vásártér központi helyén hatalmas karácsonyfát vagy betlehemi jászlat állítanak fel, és itt hallgathatjuk meg az adventi koncertek egy részét is.
Jászolállítás
Németföldön nemcsak a templomokban és az otthonokban szokás az adventi és a karácsonyi időszakban betlehemi jászlat állítani, hanem a nagyobb tereken is. A ma ismert betlehemi jászolképet Assisi szent Ferencnek köszönhetjük. Az ő jászlában a szent család, a pásztorok és a három királyok mellől nem hiányozhattak az istálló állatai: a marha, a szamár, a bárány és a baromfi. Az Alpok vidékén a figurákat a mai napig kézzel faragják. Bambergben egy jászolépítő iskola is működik.
Adventi koszorú
Az adventi koszorú állítása a meghitt várakozás egyik legszebb és egyben a legfiatalabb szokása is. Egy régi pogány szokás szerint, hogy megvédjék magukat az emberek a tél gonosz démonaitól, már ősidők óta vittek zöld ágakat (fenyő, boróka, fagyöngy) a házakba. Az első adventi koszorút egy hamburgi evangélikus lelkész, Johann Heinrich Wichern készítette 1860-ban az általa alapított árvaházi gyerekek számára. A kör alakú abroncsos “csillárt” fenyőágakkal és 24 gyertyával díszítette fel. Minden nap eggyel több gyertyát gyújtottak meg a koszorún, hogy a növekvő fénnyel érzékeltessék a Megváltó születésének közelségét. Az első négygyertyás koszorú 1925-ben jelent meg egy kölni katolikus templomban, majd tíz évvel később már a családok szobáit is ékesítették az egyházak által megszentelt változatok. A gyertyákat advent vasárnaponként gyújtják meg, minden vasárnap eggyel többet. A hagyománytisztelőknél a koszorún lévő gyertyák, szalagok színe három lila és egy rózsaszín. A lila a bűnbánat színe. A rózsaszínű gyertyát advent harmadik vasárnapján, örömvasárnap gyújtják meg, emlékeztetve a hívőket arra, hogy karácsony csodája már közel van. Erre a napra a böjtöt is felfüggesztik, e nap ünnepnek számít. Egy másik igen népszerű koszorúszín a piros arannyal. A piros az életet, az arany a fényt jelképezi. A koszorú zöld színe a termés, a kör alak az örökkévalóság jelképe.
Adventi naptár
A gyerekek számára az adventi várakozás ma már elképzelhetetlen az adventi naptár nélkül. A mai formában használatos kalendárium egy müncheni édesanya találmánya. Kisfia, Gerhard Lang számára készítette az elsőt, hogy gyermeke mindennap tudhassa, hányat kell még aludnia karácsonyig. Egy kartonlapra 24 kis csomagocskát rajzolt, ezekre pedig egy-egy süteményt varrt. Ebből december elsejétől kezdve minden napra jutott a kicsinek egy sütemény a várva-várt ünnepig. Mikor a fiú megnőtt, édesanyja ötletéből vállalkozást indított. Ez az első, akkor még ablaktalan naptár 1906-ban (más források szerint 1904-ben) hagyta el nyomdát. Ez a mű két lapból állt: az egyik színes képeket, a másik versikéket tartalmazott, erre kellett aztán a kivágott képeket ragasztani. A nyitható ablakú naptár 1920-ban, míg a csokoládéval töltött csupán 1958-ban jelent meg a piacon. A boltokban árult kalendáriumok mellett nagyon népszerűek a saját készítésűek is. Különböző formájú, színű és anyagú apró kis zsákocskákba, zsebekbe, dobozokba, házikókba, borítékokba kerülnek a napi kis ajándékok: cukorkák, csokik, mogyorófélék, matricák, puzzlek …. Gyakran tartalmaznak a kis csomagok egy kis karácsonyi hangulatú olvasnivalót is: bibliai idézeteket, vers- és dalszövegeket, meséket, igaz történeteket.
Német karácsonyi menű
Tradicionálisan szenteste krumplisaláta + virsli
Másnap a karácsonyi menü szerves része a sült liba és a ponty. Köretnek leggyakrabban burgonyát, párolt zöldségeket és savanyú káposztát fogyasztanak. A legnépszerűbb desszert pedig a stollen, amely kinézetre leginkább a briósra hasonlít. Különlegességét az adja, hogy a kelt tésztába vaníliát, valamint kandírozott narancs- és citromhéjat sütnek, majd az egészet rummal ízesítik.
Forrás: http://goo.gl/dK4ESD,
