Ez egy teljesen új élmény számomra.
Nem a fonalat színezem, hanem a különböző színű vékony gyapjúfonalakat más - más ritmusban fogom össze, és ezzel satírozva, színekkel töltöm fel az előttem álló "üres lapot".
4 alkalommal jártam Vizi Julianna iparművésznél, akitől eddig csak az alapokat sajátítottam el.
pl: milyen egy szimpla szövőkeret, azt hogyan kell felvetni, mi az az "örmény nyüst" és hogyan kell azt használni.
Hogyan kell színeket váltani, keverni, beszőni, anyagszükségletet számolni, mi az a cece, stb
Készített nekem Péter szép antik deszkából egy szövőkeretet, amit egy nem használt festőállványra támasztok.
A téli szünetben kezdtem el ezt a kis falikárpitot készíteni, lassan haladok vele, mert sokszor a széken hátradőlve percekig csak nézem, hogy mi is legyen?
 |
 |
Úgyanúgy, ahogyan a varrásnál sem készítettem pontos tervezést, a szövésemet sem előzi meg precíz tervezői munka, menet közben alakul az egész, ahogyan azt a kárpit ritmusa megkívánja.
Biztosan tudom, hogy szeretnék majd olyan faliszőnyeget is szőni, amit először gondosan megtervezek, kiszámolom az anyagszükségletét, készítek munkarajzot, de ahhoz a feladathoz azt hiszem, hogy fel kell még nőnöm.
Már írtam, hogy számomra a szövés valamiféle misztérium.
Kipróbáltam már több változatát, szőttem már váltós szövőkereten ( ez is az), karmantyúfán, kicsin és nagyon, lábítós, Lőrincz Péter féle szövőszéken, van egy német merevnyüstös szövőkeretem is, amin a műteremlakás bejegyzés első fotóján látható kockás próbadarabot szőttem eddig, és itt van most ez a keret...
Azt hiszem, hogy mind a kedvencem.
Az egyik ezért jó, a másik meg azért.
A lábítós szövőszéken való szövés, a maga monotonitásával végtelenségig megnyugtat, a karmantyúbaba a maga egyszerűségével tökéletes akár egy jó beszélgetés mellé, a merevnyüstösön készíthetek többféle vastagságú szövést, akár rongyszőnyeget, akár gyapjúsálat, a keret pedig maga a lehetőségek tárháza azáltal, hogy én állítom be a láncfonalak sűrűségét!
...számomra a szövés valamiféle misztérium...
